VÁLÁS A VEGYES HÁZASSÁGOKBAN, HOL FOLYIK A BONTÓPER? – 1259/2010/EU rendelet

A TANÁCS 1259/2010/EU RENDELETE
(2010. december 20.)
a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról

2012. június 21-ét követően az olasz jog is alkalmazkodni kezdett az 1259/2010/EK rendeletben a bontóperek és a családjogi viták eldöntésére meghatározott jogválasztás elvéhez.

Eddig ugyanis a 2201/2003/EU rendelet hatálya alatt ez folyamatos problémákhoz vezetett, hiszen mindkét fél szeretné saját országában és saját személyes joga szerint lefolytatni a bontópert, de ez sokszor akadályba ütközik.

E rendelet célja, hogy egyértelmű és teljes jogi keretet alakítson ki a részt vevő tagállamokban a házasság felbontására és a különválásra irányuló eljárások során alkalmazandó jog tekintetében, valamint a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a rugalmasság szempontjából megfelelő megoldásokat biztosítson az európai polgároknak, továbbá kiküszöbölje annak lehetőségét, hogy az egyik házastárs a másikat megelőzve kezdeményezze a házasság felbontását annak érdekében, hogy az eljárást olyan jog szerint folytassák le, amelyet e fél saját érdekei szempontjából kedvezőbbnek ítél.

Ezt a rendeletet csak a házassági kötelékek felbontására vagy lazítására lehet alkalmazni. Az e rendelet kollíziós jogi szabályai révén meghatározott jog alkalmazandó a házasság felbontásának és a különválásnak a jogalapjára.

Az olyan előzetes kérdéseket, mint a jogképesség és a házasság érvényessége, valamint az olyan kérdéseket, mint a házasság felbontásának vagy a különválásnak a vagyonjogi következményei, a név, a szülői felelősség, a tartási kötelezettségek vagy egyéb járulékos vonatkozások, az érintett részt vevő tagállamban alkalmazandó kollíziós jogi szabályok révén kell meghatározni.

Biztosítani kell azt a lehetőséget a házastársaknak, hogy a házasság felbontása és a különválás tekintetében alkalmazandó jognak azon ország jogát választhassák, amellyel különleges kapcsolatban vannak, vagy az eljáró bíróság országa szerinti jogot. A házastársak által választott jognak összhangban kell állnia a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető jogokkal.

Fontos, hogy az alkalmazandó jog meghatározása előtt a házastársak naprakész információval rendelkezzenek a nemzeti és az uniós jog, valamint a házasság felbontására vagy a különválásra alkalmazandó eljárások legfontosabb releváns elemeiről. E megfelelő, minőségi információkhoz való hozzáférés biztosítása érdekében a Bizottság rendszeresen naprakésszé teszi a 2001/470/EK határozat által létrehozott, az interneten elérhető nyilvános információs rendszerében található információkat.

Mindkét házastárs tudatos választása e rendelet alapelve. Mindkét házastársnak pontosan tudnia kell, hogy milyen jogi és szociális következményei vannak az alkalmazandó jog megválasztásának. Az a lehetőség ugyanis, hogy közös megegyezéssel válasszák meg az alkalmazandó jogot, nem sértheti a két házastárs jogait és esélyegyenlőségét. Ezért a részt vevő tagállamok bíráinak tisztában kell lenniük annak fontosságával, hogy a két házastárs az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó megállapodás jogi következményeinek tudatában válasszon.

Az anyagi és az alaki érvényességre vonatkozó szabályok úgy lettek megállapítva, hogy azok megkönnyítsék a házastársak számára a tudatos választást, valamint hogy a jogbiztonság és az igazságszolgáltatáshoz való joguk biztosítása érdekében tiszteletben tartsák a hozzájárulásukat. Az alaki érvényességre vonatkozóan bevezetetésre kerültek különböző biztosítékok annak érdekében, hogy a házastársak tudatában legyenek választásuk következményeinek.

Az alkalmazandó jogra vonatkozó megállapodást írásban kell rögzíteni, keltezéssel kell ellátni, és alá kell írnia mindkét félnek. Amennyiben annak a részt vevő tagállamnak a joga, amelyben a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye található, kiegészítő alaki szabályokat ír elő, ezeket a szabályokat be kell tartani. Ilyen kiegészítő alaki szabályok lehetnek azon részt vevő tagállamokban, ahol a megállapodást házassági szerződésbe kell foglalni. Amennyiben a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye olyan különböző részt vevő tagállamokban található, amelyek eltérő alaki szabályokat írnak elő, elegendő, ha ezen államok egyikének alaki szabályait tartják be. Amennyiben a megállapodás megkötésének időpontjában csak az egyik házastárs szokásos tartózkodási helye található részt vevő tagállamban, és az kiegészítő alaki szabályokat ír elő, be kell tartani ezeket a szabályokat.

Az alkalmazandó jogot kijelölő megállapodást legkésőbb a bíróság megkeresésének időpontjáig lehet megkötni és módosítani, illetve az eljárás során is, ha erre az eljáró bíróság országa szerinti jog lehetőséget biztosít.

Mindenképpen javasoljuk a vegyes házasságban élő ügyfeleinknek illetve a házasulandó pároknak, hogy vegyék igénybe ezt az új és igen hasznos lehetőséget és forduljanak mielőbb olyan irodához, amely segítheti Önöket e megállapodás kidolgozásában, ezen apró lépéssel ugyanis a jövőben nagyon sok vitától szabadulhatnak meg.