AZ INGATLANÁRAK ALAKULÁSA TOSZKÁNÁBAN 2020 MÁRCIUSÁBAN



2020 márciusában az eladáskori ingatlanár Toszkánában átlagosan négyzetméterenként 2.332 euró volt, amely a 2019 márciusi átlagárhoz (2.329 €/m²) képest 0,11%-os növekedést jelent.
Az utóbbi években a toszkán átlagár 2019 februárjában volt a legmagasabb, ekkor 2.507 euró volt az értékesített ingatlanok négyzetméterára, míg a legalacsonyabb ár 2019 októberében jelentkezett: ekkor az adásvételek átlagos megyei vételára 2.325 €/m² volt.

Nézzük most járási (provincia) szinten hogyan alakultak a 2020 márciusi vételárak és bérleti díjak Toszkánában:

A legutolsó havi felmérés szerint 2020 márciusában Toszkánában a megvalósult adásvételek átlagos árai a következőképpen körvonalazódtak: az élen továbbra is a középkori álomváros, Firenze és környéke áll 3.066 eurós négyzetméterárral. A megyében a legalacsonyabb átlagár Pistoia járásban mutatkozott, itt 1.508 euró volt az ingatlanok átlagos négyzetméterára.
A bérleti díjak tekintetében ugyanakkor Grossetto és környéke vezeti a mezőnyt, ahol az átlagos bérleti díj 22,12 euró volt négyzetméterenként. A legalacsonyabb bérleti díjakat ugyanakkor márciusban Arezzo városában és környékén kérték, ahol mindössze 7,13 €/m² volt az átlagos bérleti díja egy ingatlannak.

A járvány elhúzódása miatt ugyanakkor már áprilistól egyre több bérlet kerül felmondásra, főként azokban a városokban, amelyekben sok az egyetemista bérlő (Pisa, Firenze és kisebb mértékben Siena). Ezekben a városokban jelenleg igen nagy számban érkezett megkeresés, hogy hogyan lehet felmondani, jobb esetben közös megegyezéssel módosítani a szerződéseket, hiszen az egyetemisták, illetve az őket eltartó szülők kezdik érezni a vírussal járó megszorítások hatásait és attól tartanak, hogy az elkövetkező hónapokban nem tudnak eleget tenni a díjfizetési kötelezettségeiknek. Jobb esetben van rá esély, hogy sikerül megegyezni a bérbeadóval, de nem egy esetben április végétől sajnos végleg felbontásra kerülhet több szerződés, mert csakis így válik elkerülhetővé, hogy se a bérlőnek, se a bérbeadónak ne kelljen felvállalnia egy esetleges kilakoltatási procedúra további költségeit.
Minden bizonnyal az elkövetkező hónapokban további szerződésbontásoknak, szerződésmódosításoknak leszünk tanúi, ezért folyamatosan figyelemmel kísérjük, hogy a kormány milyen megsegítő intézkedéseket fog hozni a kialakult helyzetre.

Ezzel szemben a befektetési kedv egyelőre továbbra is élénk, főként a kis alapterületű és jól forgalmazható lakások vannak az érdeklődés középpontjában, hiszen az elkövetkező hónapok várható árcsökkenései jó lehetőségeket biztosíthatnak a hosszútávú tervekben gondolkozó és még tőkeerős ingatlanfelvásárlók számára. Bár a turizmusban most általános megtorpanás tapasztalható, a toszkán régió feltehetőleg a jövőben sem fogja elveszíteni az érdeklődést a nemzetközi turizmus részéről, s a jelenlegi vészhelyzet megszűntét követően Toszkána ismét az olasz ingatlanpiac vezető piaci szegmenseként fog jelen lenni. Javasolt tehát az ingatlanbefektetők számára továbbra is folyamatosan nyomon követni az ingatlanirodák ajánlatait. Jogi kérdésekben illetve helyi szakemberekkel való kapcsolatfelvétel érdekében állunk továbbra is rendelkezésre.

AZ OLASZ INGATLANBÉRLETI SZERZŐDÉSEKRŐL RÖVIDEN



Az utóbi években egyre többen költöznek ki Olaszországba, a kezdetekben sokan csak albérletbe, de igen kevesen vannak tisztában azzal, hogy az olasz bérleti szerződések igen nagy mértékben különböznek a magyar jogban ismert bérleti szerződésektől. Fontos ezért, hogy ezekről most röviden szóljunk pár szót.
Az alapvetően bérlői oldalt védő és garantáló szerződések megsértése esetén a tulajdonost igen súlyos szankciók érhetik, ezért ez az elmúlt évek során oda vezetett, hogy egyre több ingatlan áll üresen, amelyet tulajdonosa inkább „parlagon hagy”, mintsem, hogy belevágjon olyan hosszútávú bérleti jogviszonyokba, amelyek súlyos kötelezettségeket és kötöttségeket rónak rá, s ahol a megtérülés korántsem biztos.
Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy nem lehetséges a magyar jog értelmezésében elfogadott „határozott idejű” szerződést kötni, miután a bérleti jogviszonyt szabályozó törvény alapvetően csak az alábbi időtartamú szerződésekről rendelkezik:
1) lakáscélú használatra bérbe adott ingatlan esetén: 4+4 évre köthető szerződés: amely annyit jelent, hogy a felek tulajdonképpen 8 évre határozzák meg a lakásbérlet feltételeit, pontosabban, az első 4 év leteltét megelőző 6 hónapon belül a tulajdonos (bérbeadó) csak akkor mondhatja fel a 4. év végére a szerződést, ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak (pl. magának vagy gyermekének van szüksége az ingatlanra és nem áll más ingatlan rendelkezésre, halaszthatatlan felújítási munkálatokat kell elvégezni az épületen, stb.). Ellenkező esetben a szerződés azonos feltételekkel további 4 évre meghosszabbodik, s a szerződéses feltételeket a felek csak közös akarattal módosíthatják;
- a bérlőt ugyanakkor ezen szerződések esetén is megilleti a felmondási jog a szerződésben meghatározott felmondási idő betartása mellett, amely általában 3 vagy 6 hónap;
- ezek a szerződések általában tartalmaznak egy kb. 2 havi kauciós díjat is, illetve a bérleti szerződéseket be kell jegyeztetni a Regisztrációs Hivatalban, amelynek hiánya súlyos következményekkel járhat;
- javasolt a szerződésben feltüntetni, hogy a bérleti díjat utalással fizetik meg, mert vita esetén ez lehetővé teszi a könnyebb bizonyítást;
2) nem lakáscélú használat esetén a bérleti jogviszony ideje 6+6 év;
- ebben az esetben is fennáll, hogy a bérbeadó az első 6 év elteltét megelőző 6 hónapon belül csak meghatározott törvényes feltételek esetén mondhatja fel a szerződést, ellenkező esetben (rosszhiszemű felmondása esetén) 18 havi kártérítést köteles fizetni a bérlőnek;
3) szállodaipari célból történő üzemeltetés esetén a bérleti jogviszony csakis 9+9 évre köthető és szintén törvényes feltételek vonatkoznak a bérbeadó felmonási jogaira.
4) Léteznek emellett tranzit bérleti szerződések, amelyeket csak a felek által a szerződésben feltüntetett és törvényben meghatározott esetekben lehetséges kötni:
- ezek maximum 18 hónapra köthetők;
- csatolni kell a szerződéshez a tranzit-szerződés szükségességét tanúsító körülményről az igazolást/bizonyítékot;
- általában szabad bérleti díj mellett köthetők (kivéve bizonyos városokat illetve településeket);
- a szerződésben meghatározott bérleti idő lejártát követően a szerződésben feltüntetett ok fennállása esetén a felek meghosszabbíthatják a tranzit-szerződést, ellenkező esetben az megszűnik.
5) Egyetemi hallgatók (bizonyított tanulói viszony esetén) rövidebb bérleti időtartamra is szerződhetnek a bérbeadóval (hallgatói bérleti szerződés):
- ezekhez a szerződésekhez csatolni kell a hallgatói jogviszonyt tanúsító hivatalos igazolást;
- a bérleti jogviszony ideje: 6-36 hónapos szerződés lehet.
6) Létezik még ezeken felül a „nem a felek által meghatározott bérleti díjú bérleti szerződés”, amelynek lényege, hogy meghatározott, sűrűn lakott települések esetén az egyes városokban működő és a lakásbérletekkel foglalkozó érdekvédelmi szövetségek határozzák meg a mindenkor hatályos bérleti díjat, s ezt kell alkalmazniuk a feleknek. Ugyancsak törvény által kerül meghatározásra ezen bérleti jogviszonyok ideje is, amely 3 év. A harmadik év elteltével a felek:
- újabb 3 évre szerződést köthetnek az akkor hatályos bérleti díj feltüntetésével;
- ellenkező esetben a szerződés automatikusan meghosszabbodik a korábbi feltételekkel további két évre;
- minden egyéb szerződéses feltételben a felek szabadon állapodnak meg.
Ezek tehát a legfontosabb bérleti jogviszonyt szabályozó szerződések, Olaszországban azonban bérleti jogviszony létesítésekor mindenképpen javasolt szakember igénybe vétele a későbbi jogi-adóügyi problémák elkerülése végett.

BEFEKTETÉSI LEHETŐSÉGEK OLASZORSZÁGBAN – TELJESKÖRŰ TANÁCSADÁS, SZAKSZERŰ PROJECT MANAGEMENT MAGYAR NYELVEN, HELYI ÜGYVÉDI IRODA ELJÁRÁSA MELLETT



Már évek óta szórványosan, az utóbbi hónapokban azonban egyre gyakrabban kérdezték ügyfeleink, hogy melyek azok a területek, ahol az olasz piac még befektetési lehetőségeket rejteget külföldi befektetők számára.

Bármilyen furcsának is tűnik, még igen sok lehetőség van a legkülönbözőbb területeken, ezek között talán a legérdekesebbek, ahol az utóbbi években a hiány konkrétan érzékelhető:
- orvosi, fogorvosi rendelőnek, irodáknak, coworking céljára kialakított igényesen felújított ingatlanok létrehozása és bérbeadása
- kimondottan egyetemisták számára kialakított ingatlanok, esetleg kisebb hostelek, kollégiumok realizálása és bérbeadása
- kisebb városokban menzák, önkiszolgáló vagy take-away éttermek megvalósítása (Olaszországban nincs iskolai menza az általános iskola után) és üzemeltetése vagy bérbeadása
- kisebb méretű Spa kialakítása kisvárosokban, kisebb befogadóképességű, bérbeadásra szánt yoga- illetve pilatestermek, szaunablokk, esetlegesen fedett úszómedence kialakítása mellett, kiscsoportos foglalkozásokhoz
- igényesen kialakított és kimondottan kisméretű óvodák, gyermekmegőrzők számára már előre berendezett ingatlanok létrehozása.

Alapvetően ugyanis a fiatal olasz vállalkozók legnagyobb problémája, hogy nem kapnak megfelelő hitelt a bankoktól, ezért nem tudják beindítani vállalkozásukat, még akkor sem, ha havi szinten ténylegesen rendelkeznek a befektetéshez szükséges összeggel, de nem tudják felmutatni a bankintézetek felé a hitelfelvételhez szükséges fedezetet vagy garanciát. Számukra tehát óriási lehetőség, ha valaki átvállalja és biztosítja, előkészíti számukra a nagyberuházást (értve ezalatt a szükséges ingatlan megvásárlását és a beruházáshoz szükséges előzetes kialakítását), így nekik valójában a kezdeti időszakban csak a mindennapi munka, az érdemi vállalkozás megvalósítása marad a bérleti díj fizetése mellett. Az első években így számukra csak a bérleti díj fedezése a fő feladat, idővel pedig esetlegesen ki is tudják vásárolni a bérelt ingatlant.

A fenti ingatlanbefektetések megvalósításához, az olaszországi ingatlan megvásárlásához, annak igény szerinti átalakításához és belső kialakításához, a szükséges munkák elvégzéséhez, a műszaki, telekkönyvi, önkormányzati és engedélyezési eljárásokhoz, az adminisztratív kérelmek benyújtásához, valamint a teljes berendezés beszerzéséhez magyar nyelvű és teljes körű szakmai tanácsadást, illetve képviseletet, többirányú együttműködést tudunk nyújtani. További részletekért keresse tanácsadó és ügyvédi irodánkat: www.drkmolnar.hu vagy info@drkmolnar.hu

NEMZETKÖZI CSALÁDJOGI GONDOLATOK


A JOGELLENES GYERMEKELVITEL - 2.rész:

4. A szülői felügyeleti jogot megállapító határozat be nem tartása

Amennyiben a bíróságon már megszületett az ítélet, amely szabályozza a gyermekkel együtt nem élő szülő láthatási jogát, valamint annak idejét és mértékét pontosan rendezi, az az édesanya, aki ezt mégsem engedi az édesapának - azaz akadályozza az ítélet végrehajtását -, azt kockáztatja, hogy megvádolhatják a szülői felügyeleti jogot szabályozó ítélet be nem tartásával. A törvény bünteti azt, aki megkerüli, illetve akadályozza a polgári bíróság által meghozott határozat érvényesülését a gyermekre, vagy más rászoruló személyre vonatkozó felügyeleti vagy tartási tevékenységre vonatkozóan.
A kilátásba helyezett büntetés akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet, pénzbüntetés kiszabása esetén értékhatára 103 és 1.032 euró összegkereten belül mozog. (ld. Olasz Büntető törvénykönyv 388. § - Art. 388 cod. pen.)
A fent említett bűncselekmény (a kiskorú feletti szülői felügyeleti jogot rendező határozat be nem tartása) értelemszerűen akkor valósul meg, ha már van egy, a szülőket kötelező határozat, ez alapfeltétel. Nem valósulhat meg tehát a bűncselekmény, ha a szülőpár még nem fordult a bírósághoz a szülői felügyeleti jogok rendezését illetően, azzal együtt, hogy ha az arra vonatkozó, azt rendező határozat már kibocsátásra került, már lehetséges mindkét bűncselekmény elkövetése akár ugyanabban az időben.
A Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatából s kitűnik, hogy a helyzet nem mindig fekete és fehér, az adott helyzet mérlegelése szükséges az igazságos döntés meghozatalához. Iránymutatásul szolgálhatnak ezek a döntések (pl. Legfelsőbb Bíróság ítélete 36692/2007 számon - Cass. S.U. sent. n. 36692/2007), ezekből is látszik, hogy lehetséges árnyalni a helyzetet. Főszabály szerint a jogerős határozat végrehajtásának akadályozása bűncselekményt valósíthat meg. Ugyanakkor csupán egy átmeneti akadályozás a joggyakorlat alapján nem feltétlenül valósít meg bűncselekményt; a tényállás megvalósításához szükséges, hogy a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő csalárd módon eljárva visszatartással éljen, a saját kötelezettségének teljesítését (vagyis, hogy lehetővé tegye a szülői felügyeleti jogot nem gyakorló szülőnek a láthatási jog gyakorlását) szándékosan, rosszhiszeműen megakadályozza, akkor szegi meg a rá rótt kötelezettséget. Más bíróságok azonban, már egy mulasztás vagy nem azonnali engedés esetét is a bírói ítélet végrehajtásának akadályozásaként értékeli. Kizárt mégis a büntetőjogi felelősség megállapítása abban az esetben, amikor az ítélet végrehajtásának elmaradása a kiskorú jogos érdekében történik (gondolhatunk itt alkoholfüggő vagy erőszakos szülői magatartásra).

Íme néhány példa, amikor a bűncselekmény megvalósul:

• a szülői felügyeletet gyakorló szülő nem tájékoztatja a másik szülőt arról, hogy hová viszi magával a kiskorút a szünidő alatt és ezzel megakadályozza a másik szülőt a szokásos módon történő, bíróság által elismert láthatási jog gyakorlásában (nem valósul meg a bűncselekmény azonban olyan eljáró, szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő esetében, aki rövid időre viszi el nyaralni a kiskorút, igaz anélkül, hogy a másik szülőt erről megfelelően tájékoztatná és ezzel egy alkalommal akadályt képez a szokásos, bíróság által elismert kapcsolattartás gyakorlásában);
• az egyik szülő úgy dönt, hogy megváltoztatja a kiskorú lakóhelyét, annak ellenére, hogy a bírói ítélet ezen aktushoz mindkét szülő beleegyezését megköveteli;
• a szülő, a szülői felügyeleti joggal nem rendelkező apa-gyermek találkozást oly módon akadályozza, hogy a lakóhelyét, elérhetőségét folyamatosan változtatja és erről nem, vagy nem megfelelően értesíti az édesapát;
• a szülői felügyeletet gyakorló szülő arra hivatkozva nem engedi a másik szülőnek a gyermekkel való találkozást, hogy a gyermek azt nem akarja, az ellen tiltakozott;
• A szülő, a másik szülő láthatási gyakorlásának idején a gyermekekkel együtt elhagyja az ismert lakóhelyét (vagy a megjelölt más találkozási pontot).

5. Az osztott szülői felügyelet megszüntetése

Még akkor is, ha ez nem automatikus, a fent tárgyalt bűncselekmény következményeként a másik szülőnek okozott kár maga után vonhatja, hogy a bíró felülvizsgálja az addigi közös szülői felügyeletet. A kárt szenvedett szülő kérheti, hogy a szülői felügyeleti jogot csak neki ítélje meg a bíróság. A joggyakorlat ismer olyan eseteket is, amelyek során előfordult, hogy az édesanya megsértette azon kötelezettségét, hogy zavartalanul lehetővé tegye az édesapa láthatását a gyermekkel, a konfliktusok közepette végül a bíróság kizárólagos felügyeletet ítélt meg az édesapának, aki az alapügy károsultja volt.

6. A károk megtérítése

Túl a feljelentés tényén és a szülői felügyeleti jog lehetséges (és esetleges) megvonásán, az édesanya, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorút, azt is kockáztatja, hogy a bíróság kötelezi, hogy térítse mega az apának a neki okozott károkat. Ennek a tisztázására született a Legfelsőbb Bíróság következő ítélete: Legfelsőbb Bíróság ítélete 48086/18 számon (Cass. sent. n. 48086/18.). Az a szülő, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorút, megfizeti a másik szülőnek a kárt az egyenlőség jegyében.
Az édesapa, aki feljelentette az édesanyát a kiskorú jogellenes elvitele/visszatartása okán vagy a szülői felügyeleti jogokról rendelkező bírói ítélet be nem tartása miatt, az anyagi és nem anyagi károkra tekintettel kártérítési és sérelemdíjra vonatkozó igénnyel élhet.

Szintézis – mit kockáztat tehát az édesanya, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorú gyermeket?

A fentiekben részletezettek alapján az édesanya, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorú gyermeket az édesapától, a következőket kockáztatja:
1. feljelentik a kiskorú jogellenes visszatartása/elvitele vádjával;
2. feljelentik, amiért nem engedi érvényesülni a bírói ítéletet, amivel az osztott szülői felügyelet meglétét is kockáztatja;
3. megvonhatják tőle, hogy a kiskorúval továbbra is ő élhessen együtt a (az együttélés megvonása);
4. megvonhatják tőle a rá vonatkozó az osztott szülői felügyeleti jogot és azt akár teljes mértékben az édesapnak ítélhetik;
5. a károk megtérítésére kötelezhetik az édesapa részére.
(Folyt. köv.)

NEMZETKÖZI CSALÁDJOGI GONDOLATOK



A JOGELLENES GYERMEKELVITEL - 1.rész:

Mit kockáztat az édesanya, aki jogellenesen elviszi/visszatartja a kiskorú gyermekét az édesapjától?

Ha egy szülő nem engedi találkozni a gyermekét a másik szülőjével, megkockáztatja, hogy feljelentést eszközölnek ellene jogellenes gyermekelvitel vádjával, vagy azzal, hogy nem tesz eleget bíróság által megállapított felügyeletre vonatkozó szabályoknak, mely eljárások végén megvonhatják tőle a közös szülői felügyeleti jogot és még a károk megtérítésére is kötelezhetik.
Mielőtt egyáltalán az apai kapcsolattartási jogot szabályozó bírói ítéletekről beszélnénk, amely a remélhetőleg praktikus megoldást hoz a vitás helyzetben, érdemes vizsgálat alá vonni az ezt megelőző válság-időszakot, amely során a szülők, akik azon vannak, hogy véget vessenek a kapcsolatuknak, egyfajta börtön-helyzetben vannak. Nem ritkán történik meg, hogy egymást hibáztatva az egykori szövetségük megromlásáért, a közös gyermeküket használják fel egymás zsarolására. Így gyakran megesik, hogy például az édesanya nem engedi a volt házastársának/élettársának, hogy találkozzon a közös gyermekükkel, aki erre válaszul feljelentéssel él a kiskorú gyermek jogellenes elvitele/visszatartása címén.
Amikor a szülői felügyeleti jogról vitáznak, valójában azért fordulnak bírósághoz, hogy ott egy „természetből fakadó” jogot szabályozzanak: azonban a kapcsolatuk jellegének kialakítása a kiskorú születésétől kezdve már a szülőkön múlik, ők alakítják ki a viszonyrendszert a családi légkörben „természetből fakadóan,” ekkor persze (még) nem kérték ennek a formális, bíróság általi megállapítását. A gyermek eltartása (a jog, ami egyben kötelezettség is) az édesanyát és az édesapát együttesen érinti: együtt nevelik őt és gyakorolják a szülői jogokat közösen döntenek a gyermeket érintő lényeges kérdésekben. Ez lényegében magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást is. Akkor jön a fekete leves, amikor - noha bírósági határozat rendelkezik a kapcsolattartás jogának gyakorlásáról (ami értelemszerűen tartalmazza a gyermekkel való találkozást is) az érintettek mégsem tartják magukat hozzá. Ez a jelen esetben például megvalósulhat abban, hogy az édesapa nem tud találkozni a gyermekkel, ami elmaradás az édesanyának felróható - itt kezdődik a szürke zóna.

Mit is kockáztat az édesanya, aki jogellenesen elviszi/visszatartja a közös gyermeket az édesapával való kapcsolattartásról? A következőkben erre a kérdésre keressük a választ.

1. A szülőket terhelő kötelezettségek

Amikor arról beszélünk, hogy az édesanya megakadályozza az apai láthatások megvalósulását, ez az „akadályozás” két módon is megvalósulhat. Az első esetben egy szándékos, aktív magatartásról van szó: az édesanya úgy alakítja a körülményeket, hogy a gyermekek ne tudjanak találkozni a másik szülővel, azaz például a megbeszélt időpontban a gyermekek nincsenek otthon, vagy a találkozásra kijelölt helyen. Megvalósulhat úgy, hogy nem válaszol az apai üzenetekre, nem kíséri el a gyermekeket a találkozókra.
A második eset jóval fondorlatosabb területre vezet bennünket: fizikailag bár közvetlenül nem képez akadályt, a gyermekek érzelmeire hat, a másik szülőről alkotott képet befolyásolja. Például folyamatosan rossz színben tünteti fel az édesapát a gyermekek előtt, rossz képet fest róla a szemükben, amely egészen az utálatig is elfajulhat. Ez az esetkör akár szindróma szintjéig is fajulhat, kimenetele lehet akár, hogy az édesanya kialakít egy apaságot megtagadó képet, amelyben minden probléma okaként a volt férjét/élettársát tünteti fel. Ami ezt a magatartást illeti, olykor már diagnózisba csaphat át, egyfajta kórkép formájában – ezt PAS (Parental Alienation Syndrome) néven emlegetik.
Az édesanya, aki együtt él a gyermekekkel (persze ez vonatkozhat az édesapára is, amennyiben ő él együtt a gyermekekkel) köteles elősegíteni, hogy a gyermekek kiegyensúlyozott kapcsolatot tarthassanak fenn az édesapjukkal. Ez egy működő rendszer lehet, azonban, például fel nem oldott konfliktusok, nagyobb viták esetén néhány esetben azonban előfordul, hogy a gyermekkel együtt élő szülő bár fizikailag lehetővé teszi a kapcsolattartást, érzékelhetően megveti azt: akár támogató esetleges ellenálláskor a gyermekek oldaláról, amely során például örömét, büszkeséget kommunikál a gyermek felé, ha az nem kíván találkozni az édesapával.
Összességében befolyásolhatja a gyermek édesapáról alkotott képét, így beleavatkozhat abba, hogy milyen vele a viszonyuk – tovább vihetjük a szálat: képes befolyásolni a kapcsolattartásukat: a stabil és érzékeny kapcsolattartás megvalósulásához az ő közbenjárása is szükséges. Pontosan itt kerül szóba az, hogy mit kockáztat az édesanya, aki az apa-kiskorú gyermek közötti kapcsolattartásokat visszafogja.

Kikorú gyermek jogellenes elvitele/visszatartása

2. Mit kockáztat az édesanya, aki nem engedi mega az édesapának a gyermekek láthatását?

Mindenekelőtt megkockáztat egy feljelentést, «jogellenes gyermekelvitel vagy visszatartás» bűncselekmény elkövetése miatt. A legtöbb büntető törvénykönyv, így az olasz is, ismeri a jogellenes gyermekelvitel és visszatartás bűncselekményt, amelyet alapvetően az követ el, aki elvisz vagy visszatart egy 14 éves kiskorú gyermeket a szülői felügyelet gyakorló szülőjétől. A büntetőeljárás megindítására irányuló feljelentés érkezhet a szülői felügyeletet gyakorló szülőtől, vagy annak gondnokától és az ügy kapcsán kiszabható büntetés 1 évtől 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.
A büntetőjogi tényállás megvalósításához az szükséges, hogy a gyermeket az egyik szülő a másik szülőtől elvigye, visszatartsa, - magánál tartsa huzamosabb ideig oly módon, hogy rendkívül megnehezíti a másik szülő szülői felügyeleti jogának gyakorlását. Bármely magatartással megvalósítható, amely alkalmas arra, hogy a másik szülő és gyermek közötti kapcsolatot gyengítse, érzelmi köteléket aláássa.
A “jogellenes elvitel” koncepció kétarcú, nem csupán a fizikai térben történő távolodásra utal, annál több rejlik benne, hiszen a gyermek azzal a teljességgel, globálisan kerül el a másik szülő felügyeletéből, hogy a köztük addig kialakult kapocs jelentősen meggyengül ez pedig akadályt képez a jogérvényesítése során, hiszen a rendelet a gyermek elsődleges érdekét védi – mi is ekkor a védendő érdek, ha a kapcsolat például sivárabbá vált?
A kiskorú jogellenes elvitele bűncselekmény azonban nem összekeverendő a kiskorú beleegyezésével történő elvitellel, amelynek tipikus esete, amikor egy nagykorú szökteti meg a 18 évet még be nem töltött barátnőjét otthonról, annak beleegyezése mellett.
A kiskorú jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében a gyermek egyetértése vagy annak hiánya nem bír ügydöntő jelentőséggel, tekintettel arra, hogy egy 14 éves kiskorú nincs olyan belátási képesség birtokában, hogy felmérje a jelentőségét és következményét a saját döntésének. Így tehát, ha a tíz éves gyermek kifejezné, hogy csak az édesanyával kíván maradni és akár azt is, hogy az édesapjával nem is kíván találkozni, az édesanya ellen még ebben az esetben is ugyanúgy indítható eljárás.

3. Másik városba költözni egyet jelent a kiskorú jogellenes elvitelével?

Magunkkal vinni a kiskorú gyermeket a másik szülő tudta és/vagy hozzájárulása nélkül, egy távoli városba költözni vele megvalósítja a jogellenes gyermekelvitel büntetőjogi tényállását.
A kiskorú szokásos tartózkodási helye az a hely, ahová őt az érdekei és érzelmi viszonyai hová kötik leginkább, ez lényeges eleme a gyermek életének, vitás helyzetben pedig főleg alapvető jelentőséggel bír. A kiskorú szokásos tartózkodási helyét a szülők «közösen, egyetértésben határozzák meg», még abban az esetben is, ha a családi egység felbomlik, később ennek alapján kerülhet megállapításra a már nem osztott, hanem egyik szülőnek ítélt szülői felügyeleti jog gyakorlása.
Abban az esetben, ha nem tudnak egyetértésre jutni, a bírón van a sor ennek megállapításában: nem elfogadható tehát csak az egyik szülő egyedüli döntése a gyermek tartózkodási helyéről, a szélsőséges esetek kivételével persze. Más szavakkal élve az egyoldalú helyváltoztatás megvalósítása együtt a gyermekkel a másik szülő egyetértése nélkül megvalósítja a jogellenes gyermekelvitel tényállását.

És mi történik akkor, ha az édesanya a gyermekét nemcsak másik városba, hanem egyenes másik országba viszi, például egy külföldi válás után hazaköltözik vele vagy egyenesen már otthon kívánja megindítani a válást is?
(Folyt. köv.)

HOGYAN LÁTOGATHATOM A GYERMEKEM A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY ALATT?



AZ ELVÁLT SZÜLŐK ÉS A KISKORÚ GYERMEKEK KAPCSOLATTARTÁSA, ILLETVE A LÁTHATÁSI JOGOK GYAKORLÁSA A COVID-19-RE VONATKOZÓ ÚJ JOGSZABÁLYI RENDELKEZÉSEK FÉNYÉBEN OLASZORSZÁGBAN

Jogeset: Egy házaspár perbeli megállapodással megegyezett a közös szülői felügyelet gyakorlásáról, azzal, hogy a gyermekek az anyai háztartásban kerülnek elhelyezésre és egy részletezett időbeosztás (naptár) szerint tartózkodhatnak az apai háztartásban. Azt követően, hogy az édesanya a gyermekekkel időlegesen más településre költözött, az édesapa ideiglenes intézkedés kibocsátása végett sürgős keresettel fordult a folyamatban lévő eljárás bírójához a megállapodásba foglalt rendelkezések kikényszeríthetősége érdekében, következésképpen kérte, hogy a bíróság sürgős és azonnali intézkedésben állapítsa meg, hogy az őt megillető láthatási jogokat továbbra is ugyanúgy gyakorolhatja az időközben hozott kijárási tilalom és az állampolgárok mozgását szabályozó rendelkezések ellenére is.

A bíróság döntése: A Milánói Bíróság egy inaudita altera parte (a kérelmezett meghallgatásának mellőzésével hozott) azonnali intézkedéssel kötelezte a szülőket a perbeli megegyezésük szerint módosított és a különválálásukról határozó ideiglenes intézkedésben foglaltak tiszteletben tartására.
A Bíróság az alábbiakra alapozta döntését:
a) A 2020. március 8-án kelt 11. számú DPCM Miniszterelnöki Hivatal Rendeletének 1. § 1) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés nem akadályozza a kiskorúak elhelyezésére és lakhelymegjelölésére vonatkozó rendelkezések végrehajtását és lehetővé teszi a “lakóhelyre vagy tartózkodási helyre való visszatérés céljából” eszközölt mozgásokat, ezért semmilyen regionális terület “lezárása” nem igazolhatja az érvényben lévő különválás vagy válás során hozott határozatok megsértését;
b) A Miniszterlenöki Hivatal Titkársága által március 10-én közzétett Gyakran Ismételt Kérdések (#IoRestoaCasa rendelet, gyakran feltett kérdések a kormány által elfogadott intézkedésekről) pontosították, hogy azok a mozgások, amelyeknek célja “hogy a kiskorú gyermeket a másik szülőnél vagy nevelőnél elérje a szülő, mind megengedettek, minden esetben a bíró által előírt különválási vagy a bontóperben hozott határozatok szerinti módon”. Ezért a szülőknek, különösen a gyermekkel együtt élő édesanyának lehetővé kell tennie a gyermekekkel kapcsolatos normális közös felügyeletet, a megállapodásban foglaltak szerint.

A Milánói Bíróság döntésével homlokegyenest más nézetet vallott a Bari-i Bíróság, amely egy 2020. március 26-án hozott határozatában helyt adott a gyermekkel együtt élő édesanya keresetének, amely kérte, hogy a COVID-19 miatt kialakult veszélyhelyzet alatt a bíróság függessze fel az édesapa láthatási jogait, aki más városban lakik.
A Bari-i Bíróság szerint ugyanis a gyermek lakóhelyével nem egyező városban élő szülő láthatási jogának gyakorlása nem tudná megvalósítani a 2020. március 20-án hozott DPCM Miniszterelnöki rendeletben előírt biztonságot és elővigyázatosságot, illetve tágabb értelemben sem felel meg a koronavírus terjedésének megfékezése érdekében hozott rendeletek céljának, amely így foglalható össze: “az ország területén az állampolgárok mozgásának szigorú és általános korlátozása, amelynek célja a fertőzés visszaszorítása, az állampolgárok és így a kiskorúak részéről is elvárható áldozathozatal mellett” , így emiatt “a kiskorú gyermekek és szüleik jogai-kötelezettségeit a kapcsolattartásra, a jelenlegi veszélyhelyzetben, alá kell rendelni a személyek mozgását korlátozó előírásoknak.”.
A Bari-i Bíróság koherensen illeszkedik a bevezetett jogszabályi rendelkezések szószerinti és szisztematikus értelmezéséhez, még akkor is, ha absztrakt módon megítélni adott esetben melyik lenne a gyermek számára legmegfelelőbb érdek (the “best interest of the child”) egy ilyen rendkívüli helyzetben, valóban, szinte lehetetlen.

Hogy a két szélsőséges nézet között valamiféle rendszert lehessen találni, a Miniszterelnöki Hivatal Titkársága 2020. április 1-jén módosította saját korábbi közleményét és a FAQ kérdésekre adott válaszok között az alábbiak szerint nyilatkozott: “azokat a mozgásokat, amelyek amiatt szükségesek, hogy a gyermekkel együtt nem élő szülő meg tudja látogatni a másik szülőnél élő kiskorú gyermekét vagy saját kapcsolattartása érdekében elvigye őt magával, akkor is engedélyezettek kell tekinteni, ha a szülők két különböző városban élnek. Ezen mozgásoknak azonban a lehető legrövidebb úton és az összes vonatkozó egyészségügyi előírás betartása mellett kell realizálódniuk, valamint kizárólag a különélés és a válóper során a bíróság által hozott határozatban előírt módon; illetve ilyen intézkedések hiányában a szülők megállapodás alapján.”

A Miniszterelnöki Hivatal álláspontja tehát világos: az elvált szülők kiskorú gyermekeire vonatkozó láthatási jogokat a veszélyhelyzetben hozott rendkívüli szigorítások nem befolyásolják, azokat nem függesztik fel, még akkor sem, ha ez azzal jár, hogy a szülőnek vagy a gyermeknek másik városba kell emiatt utaznia.

A fenti szabályozás azonban továbbra sem rendezte a két különböző országban élő gyermek és szülő közötti kapcsolattartást, amelynek várható következménye az lesz, hogy az együttélő szülő (általában az édesanya) nem fogja engedélyezni a gyermek utazását, megvárva, amíg a másik szülő (legtöbbször az édesapa) egy olyan határozatot tud felmutatni vele szemben, amely kötelezi őt erre.
Tekintve ugyanakkor az egyes államok meglehetősen sajátos hozzáállását a járványhoz, igen változatos megoldásoknak nézhetünk elébe. Elegendő csak arra gondolni, hogy Svédország mind a mai napig nem vezetett be korlátozásokat a vírus terjedésének megfékezésére és az állampolgárok védelmére, tehát feltehetően a svéd bíróságok részéről semmi akadálya nem állna fenn a kiskorúak utaztatásának és a kapcsolattartást szabályozó határozatok módosítás nélküli betartásának, azonban azzal is számolni kell, hogy az esetleges joghatóság a döntésben mindig a korábbi határozatot meghozó bíróságnál van, illetve, amennyiben a gyermek időközben lakhelyet változatott, a jelenlegi szokásos lakhelye szerinti bísóságon, tehát igencsak eltérő szabályozás várható még látszólag hasonló esetekben is.

AZ OLASZ BÍRÓSÁGOK FOLYTATJÁK MUNKÁJUKAT – 2. FÁZIS



A COVID-19 miatt kialakult rendkívüli állapotok miatt az olasz bíróságok 2020. május 11-e után egy második fázis bevezetését tervezik, ahol a főszerep az írásbeliségen és videó-konferencián lesz a D.L. 18/2020 83. cikk f) és h) pontokban részletezettek szerint.
Az élet tehát az Olaszországban jelenleg még hatályos kijárási korlátozás ellenére sem áll meg az igazságszolgáltatásban, hanem alkalmazkodva a WHO és az Olasz Népegészségügyi Intézet ajánlásaihoz, a mai technológiát kihasználó megoldások mellett épülnek ki napról napra a bírósági eljárások új szabályzatai, melyek rendkívüli erőfeszítést igényelnek az ügyvédektől is, hiszen naprakész információkkal kell rendelkezniük a megújult határidő számítások és eljárásjogi változások miatt.
Most méginkább fontos, hogy időben tájékoztatást kapjunk ügyfeleinktől keresetlevél kézbesítése esetén vagy sürgős perek indítása céljából.
A családjogi szektor a jelenleg is leginkább aktív részleg a bíróságokon, hiszen az állampolgárok legszemélyesebb ügyei ( családon belüli erőszak, gyermek tartásdíj nem-fizetése, külön költözés miatt már elindult perekben ideiglenes intézkedések hozatala) nem várhatják meg a járvány levonulását, így ezekben a perekben mi is folytatjuk a munkát irodánkban, bár a budapesti konzultációinkat most egy időre mellőznünk kell.
Ugyancsak sok megkeresés érkezett függőben levő olaszországi szerződések miatt, amelyek gyakorlatilag ellehetetlenültek a járvány okozta nemzeti és nemzetközi szigorítások és tilalmak miatt. Ezek az ügyek is késedelem nélküli beavatkozást igényelnek.
Köszönjük, ha ebben az időszakban a szokásosnál még aktívabban működnek közre, hogy segítsék munkánkat.
Telefonon vagy e-mailben továbbra is elérhetők vagyunk.

MI TÖRTÉNIK, HA KÜLFÖLDÖN VÁLOK ÉS HAZAKÖLTÖZÖM A GYERMEKEMMEL A MÁSIK SZÜLŐ ENGEDÉLYE NÉLKÜL?


Hány ügyfelünk kérdezi kétségbe esve válása során: ha a férjem nem egyezik bele, hogy hazaköltözzem Magyarországra a gyerekünkkel, mit tehetek?
Sajnos, erre a kérdésre korántsem egyszerű a válasz és főként nem reménykeltő.
A legtöbb esetben ugyanis a hazaköltöző szülő pár hónapon belül legalább három bírósági eljárásra való idézést talál a postaládájában:
- egy eljárás a Hágai Egyezmény alapján a gyermek szokásos lakóhelyére való visszahozatal kérdésében indulhat, ha a másik szülő ezt kéri;
- egy második eljárás büntetőfeljelentésre szokott megindulni és az elhagyott szülő próbál így a büntető jogszabályok alkalmazásával büntetőeljárást kezdeményezni a gyermeket külföldre vivő szülő ellen, egyfajta megtorlásként, illetve a másik szülő ellehetetlenítése érdekében;
- a harmadik eljárás a gyermekelhelyezés kérdésében indul meg általában, ahol sajnos igencsak rossz néven veszi az eljáró bíróság, ha valaki a gyermek elvitelét már előzetesen eszközölte. Ez a kereseti kérelem egyébként a szülők bontóperében is szerepelhet, ilyenkor mint járulékos kérdés kerül megvizsgálásra.
Az első eljárás általában abban az országban zajlik, ahová a gyermeket a szülő hazavitte, ezek irodánk praxisában általában a Hágai Egyezmény és a 2201/2003 EK rendelet értelmében meghatározott, nemzetközi joghatósággal bíró magyar és román bíróságok, Magyarországon a Hágai Egyezmény alapján a PKKB bíróságának van joghatósága eljárni a kérdésben.
A büntetőeljárás annak a bíróságnak a hatásköre, ahonnan a gyermeket elvitték, s gyakran hivatalból is indulhat eljárás, főként, ha az elvitel miatt a másik szülő a Központi Hatósághoz fordul.
A gyermekelhelyezés, illetve a házasfelek bontóperének kérdésében a 2201/2003 EK rendelet szabályai az irányadók.
Minden esetben szükséges, hogy a szülők bármilyen lépés előtt konzultáljanak szakemberrel, mert súlyos jogkövetkezményei lehetnek egy-egy megfontolatlan lépésnek.
Ha családjogi kérdésben további felvilágosításra van szüksége, keresse irodánkat az info@drkmolnar.hu e-mail címen.
1 2 3