Category Archives: Családjog

Nagyon fontos, hogy amikor legelőször fogalmazódik meg Önben ez a szándék, azonnal beszéljen egy szakemberrel. Mert csak akkor tud helyesen dönteni és jogait is megfelelően védeni, ha nemzetközi családjogban jártas szakemberrel, több ország családjogi szabályait is ismerő ügyvéddel beszéli meg a problémákat és a teendőket.





 

Külföldi a párod vagy külföldön készülsz családalapításra? Akkor neked szól a cikk...

Míg gyermekkorunkban ritkaságnak számított, ma már egyáltalán nem meglepő, ha egy házaspár különböző országok állampolgára és gyermekeikkel netán egy harmadik országban élnek. A ’90-es évektől kezdve egyre többen költöztek külföldre Magyarországról is, vagy munkavállalás céljából vagy mert külföldi állam polgárát választottak maguknak társul. Mára már egy generációnyi gyermek nőtt fel úgy, hogy két vagy több nyelvet beszélnek anyanyelvi szinten, identitásuk több ország hagyományában gyökerezik, akik a nagyszülőket csak az ünnepek alkalmával látják, amikor hazautaznak valamelyik szülő hazájába, korábbi lakhelyére.Éppen ezért rendkívül meglepő, hogy az emberek nagy többsége – és itt a 80-90%-ot kell érteni – egyáltalán nincs tisztában a jogaival és azokkal a törvényekkel, jogszabályokkal, egyezményekkel, s egyéb jogforrással, amelyek meghatározzák a mindennapjaikat.

A legtöbbször az emberek akkor szembesülnek először a sajátos joghelyzetükből adódó különbségekkel, amikor felmerül egy probléma vagy egy új élethelyzet.

Az első meglepetés már akkor éri az idegenben élő szülőt, amikor gyermeke születésével tudatosítják benne a különbséget a ’ius soli’ és a ’ius sanguinis’ jogelv között, vagyis amikor tájékoztatják, hogy gyermeke annak az országnak az állampolgárává vált-e ahol született vagy sem. Míg például Franciaországban igen, addig Németországban és Olaszországban nem, mert ez utóbbiakban a vérségi elv az elfogadott, vagyis, hogy a gyermek a szülei állampolgárságát fogja csak megkapni, a területiség elve (hol született) nem él. Így tehát az utóbbi évtizedekben igen sok gyermek él külföldre kivándorolt magyar házaspárok gyermekeként magyar állampolgárként Európa több országában, akire így nem mindenben vonatkoznak azok a szabályok, amelyek a többi állampolgárral szemben kötelező erővel bírnak.

Való igaz, hogy a mai jogszabályok, uniós rendeletek és nemzetközi egyezmények elsősorban a szokásos tartózkodási helyet (habitual residence) tartják irányadónak úgy a joghatósági kérdések, mint egyéb kérdéskörök megválaszolásánál (bontóperekben a személyi státuszra vonatkozó joghatóság meghatározására, valamint az uniós öröklési jog is erre alapozza a saját eljárási szabályait), azonban korántsem mindegy, hogy adott országban megillet-e minket a kizárólag azon állam állampolgárai számára fenntartott jogosultságok. Jó példa volt erre a pandémia alatt hozott rendeletek szóhasználatában még mindig megőrzött „adott állam állampolgárai”.










 

A JOGELLENES GYERMEKELVITEL - 2.rész:

4. A szülői felügyeleti jogot megállapító határozat be nem tartása

Amennyiben a bíróságon már megszületett az ítélet, amely szabályozza a gyermekkel együtt nem élő szülő láthatási jogát, valamint annak idejét és mértékét pontosan rendezi, az az édesanya, aki ezt mégsem engedi az édesapának - azaz akadályozza az ítélet végrehajtását -, azt kockáztatja, hogy megvádolhatják a szülői felügyeleti jogot szabályozó ítélet be nem tartásával. A törvény bünteti azt, aki megkerüli, illetve akadályozza a polgári bíróság által meghozott határozat érvényesülését a gyermekre, vagy más rászoruló személyre vonatkozó felügyeleti vagy tartási tevékenységre vonatkozóan.
A kilátásba helyezett büntetés akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet, pénzbüntetés kiszabása esetén értékhatára 103 és 1.032 euró összegkereten belül mozog. (ld. Olasz Büntető törvénykönyv 388. § - Art. 388 cod. pen.)
A fent említett bűncselekmény (a kiskorú feletti szülői felügyeleti jogot rendező határozat be nem tartása) értelemszerűen akkor valósul meg, ha már van egy, a szülőket kötelező határozat, ez alapfeltétel. Nem valósulhat meg tehát a bűncselekmény, ha a szülőpár még nem fordult a bírósághoz a szülői felügyeleti jogok rendezését illetően, azzal együtt, hogy ha az arra vonatkozó, azt rendező határozat már kibocsátásra került, már lehetséges mindkét bűncselekmény elkövetése akár ugyanabban az időben.
A Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatából s kitűnik, hogy a helyzet nem mindig fekete és fehér, az adott helyzet mérlegelése szükséges az igazságos döntés meghozatalához. Iránymutatásul szolgálhatnak ezek a döntések (pl. Legfelsőbb Bíróság ítélete 36692/2007 számon - Cass. S.U. sent. n. 36692/2007), ezekből is látszik, hogy lehetséges árnyalni a helyzetet. Főszabály szerint a jogerős határozat végrehajtásának akadályozása bűncselekményt valósíthat meg. Ugyanakkor csupán egy átmeneti akadályozás a joggyakorlat alapján nem feltétlenül valósít meg bűncselekményt; a tényállás megvalósításához szükséges, hogy a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő csalárd módon eljárva visszatartással éljen, a saját kötelezettségének teljesítését (vagyis, hogy lehetővé tegye a szülői felügyeleti jogot nem gyakorló szülőnek a láthatási jog gyakorlását) szándékosan, rosszhiszeműen megakadályozza, akkor szegi meg a rá rótt kötelezettséget. Más bíróságok azonban, már egy mulasztás vagy nem azonnali engedés esetét is a bírói ítélet végrehajtásának akadályozásaként értékeli. Kizárt mégis a büntetőjogi felelősség megállapítása abban az esetben, amikor az ítélet végrehajtásának elmaradása a kiskorú jogos érdekében történik (gondolhatunk itt alkoholfüggő vagy erőszakos szülői magatartásra).

Íme néhány példa, amikor a bűncselekmény megvalósul:

• a szülői felügyeletet gyakorló szülő nem tájékoztatja a másik szülőt arról, hogy hová viszi magával a kiskorút a szünidő alatt és ezzel megakadályozza a másik szülőt a szokásos módon történő, bíróság által elismert láthatási jog gyakorlásában (nem valósul meg a bűncselekmény azonban olyan eljáró, szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő esetében, aki rövid időre viszi el nyaralni a kiskorút, igaz anélkül, hogy a másik szülőt erről megfelelően tájékoztatná és ezzel egy alkalommal akadályt képez a szokásos, bíróság által elismert kapcsolattartás gyakorlásában);
• az egyik szülő úgy dönt, hogy megváltoztatja a kiskorú lakóhelyét, annak ellenére, hogy a bírói ítélet ezen aktushoz mindkét szülő beleegyezését megköveteli;
• a szülő, a szülői felügyeleti joggal nem rendelkező apa-gyermek találkozást oly módon akadályozza, hogy a lakóhelyét, elérhetőségét folyamatosan változtatja és erről nem, vagy nem megfelelően értesíti az édesapát;
• a szülői felügyeletet gyakorló szülő arra hivatkozva nem engedi a másik szülőnek a gyermekkel való találkozást, hogy a gyermek azt nem akarja, az ellen tiltakozott;
• A szülő, a másik szülő láthatási gyakorlásának idején a gyermekekkel együtt elhagyja az ismert lakóhelyét (vagy a megjelölt más találkozási pontot).

5. Az osztott szülői felügyelet megszüntetése

Még akkor is, ha ez nem automatikus, a fent tárgyalt bűncselekmény következményeként a másik szülőnek okozott kár maga után vonhatja, hogy a bíró felülvizsgálja az addigi közös szülői felügyeletet. A kárt szenvedett szülő kérheti, hogy a szülői felügyeleti jogot csak neki ítélje meg a bíróság. A joggyakorlat ismer olyan eseteket is, amelyek során előfordult, hogy az édesanya megsértette azon kötelezettségét, hogy zavartalanul lehetővé tegye az édesapa láthatását a gyermekkel, a konfliktusok közepette végül a bíróság kizárólagos felügyeletet ítélt meg az édesapának, aki az alapügy károsultja volt.

6. A károk megtérítése

Túl a feljelentés tényén és a szülői felügyeleti jog lehetséges (és esetleges) megvonásán, az édesanya, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorút, azt is kockáztatja, hogy a bíróság kötelezi, hogy térítse mega az apának a neki okozott károkat. Ennek a tisztázására született a Legfelsőbb Bíróság következő ítélete: Legfelsőbb Bíróság ítélete 48086/18 számon (Cass. sent. n. 48086/18.). Az a szülő, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorút, megfizeti a másik szülőnek a kárt az egyenlőség jegyében.
Az édesapa, aki feljelentette az édesanyát a kiskorú jogellenes elvitele/visszatartása okán vagy a szülői felügyeleti jogokról rendelkező bírói ítélet be nem tartása miatt, az anyagi és nem anyagi károkra tekintettel kártérítési és sérelemdíjra vonatkozó igénnyel élhet.

Szintézis – mit kockáztat tehát az édesanya, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorú gyermeket?

A fentiekben részletezettek alapján az édesanya, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorú gyermeket az édesapától, a következőket kockáztatja:
1. feljelentik a kiskorú jogellenes visszatartása/elvitele vádjával;
2. feljelentik, amiért nem engedi érvényesülni a bírói ítéletet, amivel az osztott szülői felügyelet meglétét is kockáztatja;
3. megvonhatják tőle, hogy a kiskorúval továbbra is ő élhessen együtt a (az együttélés megvonása);
4. megvonhatják tőle a rá vonatkozó az osztott szülői felügyeleti jogot és azt akár teljes mértékben az édesapnak ítélhetik;
5. a károk megtérítésére kötelezhetik az édesapa részére.
(Folyt. köv.)

A JOGELLENES GYERMEKELVITEL - 1.rész:

Mit kockáztat az édesanya, aki jogellenesen elviszi/visszatartja a kiskorú gyermekét az édesapjától?

Ha egy szülő nem engedi találkozni a gyermekét a másik szülőjével, megkockáztatja, hogy feljelentést eszközölnek ellene jogellenes gyermekelvitel vádjával, vagy azzal, hogy nem tesz eleget bíróság által megállapított felügyeletre vonatkozó szabályoknak, mely eljárások végén megvonhatják tőle a közös szülői felügyeleti jogot és még a károk megtérítésére is kötelezhetik.
Mielőtt egyáltalán az apai kapcsolattartási jogot szabályozó bírói ítéletekről beszélnénk, amely a remélhetőleg praktikus megoldást hoz a vitás helyzetben, érdemes vizsgálat alá vonni az ezt megelőző válság-időszakot, amely során a szülők, akik azon vannak, hogy véget vessenek a kapcsolatuknak, egyfajta börtön-helyzetben vannak. Nem ritkán történik meg, hogy egymást hibáztatva az egykori szövetségük megromlásáért, a közös gyermeküket használják fel egymás zsarolására. Így gyakran megesik, hogy például az édesanya nem engedi a volt házastársának/élettársának, hogy találkozzon a közös gyermekükkel, aki erre válaszul feljelentéssel él a kiskorú gyermek jogellenes elvitele/visszatartása címén.
Amikor a szülői felügyeleti jogról vitáznak, valójában azért fordulnak bírósághoz, hogy ott egy „természetből fakadó” jogot szabályozzanak: azonban a kapcsolatuk jellegének kialakítása a kiskorú születésétől kezdve már a szülőkön múlik, ők alakítják ki a viszonyrendszert a családi légkörben „természetből fakadóan,” ekkor persze (még) nem kérték ennek a formális, bíróság általi megállapítását. A gyermek eltartása (a jog, ami egyben kötelezettség is) az édesanyát és az édesapát együttesen érinti: együtt nevelik őt és gyakorolják a szülői jogokat közösen döntenek a gyermeket érintő lényeges kérdésekben. Ez lényegében magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást is. Akkor jön a fekete leves, amikor - noha bírósági határozat rendelkezik a kapcsolattartás jogának gyakorlásáról (ami értelemszerűen tartalmazza a gyermekkel való találkozást is) az érintettek mégsem tartják magukat hozzá. Ez a jelen esetben például megvalósulhat abban, hogy az édesapa nem tud találkozni a gyermekkel, ami elmaradás az édesanyának felróható - itt kezdődik a szürke zóna.

Mit is kockáztat az édesanya, aki jogellenesen elviszi/visszatartja a közös gyermeket az édesapával való kapcsolattartásról? A következőkben erre a kérdésre keressük a választ.

1. A szülőket terhelő kötelezettségek

Amikor arról beszélünk, hogy az édesanya megakadályozza az apai láthatások megvalósulását, ez az „akadályozás” két módon is megvalósulhat. Az első esetben egy szándékos, aktív magatartásról van szó: az édesanya úgy alakítja a körülményeket, hogy a gyermekek ne tudjanak találkozni a másik szülővel, azaz például a megbeszélt időpontban a gyermekek nincsenek otthon, vagy a találkozásra kijelölt helyen. Megvalósulhat úgy, hogy nem válaszol az apai üzenetekre, nem kíséri el a gyermekeket a találkozókra.
A második eset jóval fondorlatosabb területre vezet bennünket: fizikailag bár közvetlenül nem képez akadályt, a gyermekek érzelmeire hat, a másik szülőről alkotott képet befolyásolja. Például folyamatosan rossz színben tünteti fel az édesapát a gyermekek előtt, rossz képet fest róla a szemükben, amely egészen az utálatig is elfajulhat. Ez az esetkör akár szindróma szintjéig is fajulhat, kimenetele lehet akár, hogy az édesanya kialakít egy apaságot megtagadó képet, amelyben minden probléma okaként a volt férjét/élettársát tünteti fel. Ami ezt a magatartást illeti, olykor már diagnózisba csaphat át, egyfajta kórkép formájában – ezt PAS (Parental Alienation Syndrome) néven emlegetik.
Az édesanya, aki együtt él a gyermekekkel (persze ez vonatkozhat az édesapára is, amennyiben ő él együtt a gyermekekkel) köteles elősegíteni, hogy a gyermekek kiegyensúlyozott kapcsolatot tarthassanak fenn az édesapjukkal. Ez egy működő rendszer lehet, azonban, például fel nem oldott konfliktusok, nagyobb viták esetén néhány esetben azonban előfordul, hogy a gyermekkel együtt élő szülő bár fizikailag lehetővé teszi a kapcsolattartást, érzékelhetően megveti azt: akár támogató esetleges ellenálláskor a gyermekek oldaláról, amely során például örömét, büszkeséget kommunikál a gyermek felé, ha az nem kíván találkozni az édesapával.
Összességében befolyásolhatja a gyermek édesapáról alkotott képét, így beleavatkozhat abba, hogy milyen vele a viszonyuk – tovább vihetjük a szálat: képes befolyásolni a kapcsolattartásukat: a stabil és érzékeny kapcsolattartás megvalósulásához az ő közbenjárása is szükséges. Pontosan itt kerül szóba az, hogy mit kockáztat az édesanya, aki az apa-kiskorú gyermek közötti kapcsolattartásokat visszafogja.

Kikorú gyermek jogellenes elvitele/visszatartása

2. Mit kockáztat az édesanya, aki nem engedi mega az édesapának a gyermekek láthatását?

Mindenekelőtt megkockáztat egy feljelentést, «jogellenes gyermekelvitel vagy visszatartás» bűncselekmény elkövetése miatt. A legtöbb büntető törvénykönyv, így az olasz is, ismeri a jogellenes gyermekelvitel és visszatartás bűncselekményt, amelyet alapvetően az követ el, aki elvisz vagy visszatart egy 14 éves kiskorú gyermeket a szülői felügyelet gyakorló szülőjétől. A büntetőeljárás megindítására irányuló feljelentés érkezhet a szülői felügyeletet gyakorló szülőtől, vagy annak gondnokától és az ügy kapcsán kiszabható büntetés 1 évtől 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.
A büntetőjogi tényállás megvalósításához az szükséges, hogy a gyermeket az egyik szülő a másik szülőtől elvigye, visszatartsa, - magánál tartsa huzamosabb ideig oly módon, hogy rendkívül megnehezíti a másik szülő szülői felügyeleti jogának gyakorlását. Bármely magatartással megvalósítható, amely alkalmas arra, hogy a másik szülő és gyermek közötti kapcsolatot gyengítse, érzelmi köteléket aláássa.
A “jogellenes elvitel” koncepció kétarcú, nem csupán a fizikai térben történő távolodásra utal, annál több rejlik benne, hiszen a gyermek azzal a teljességgel, globálisan kerül el a másik szülő felügyeletéből, hogy a köztük addig kialakult kapocs jelentősen meggyengül ez pedig akadályt képez a jogérvényesítése során, hiszen a rendelet a gyermek elsődleges érdekét védi – mi is ekkor a védendő érdek, ha a kapcsolat például sivárabbá vált?
A kiskorú jogellenes elvitele bűncselekmény azonban nem összekeverendő a kiskorú beleegyezésével történő elvitellel, amelynek tipikus esete, amikor egy nagykorú szökteti meg a 18 évet még be nem töltött barátnőjét otthonról, annak beleegyezése mellett.
A kiskorú jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében a gyermek egyetértése vagy annak hiánya nem bír ügydöntő jelentőséggel, tekintettel arra, hogy egy 14 éves kiskorú nincs olyan belátási képesség birtokában, hogy felmérje a jelentőségét és következményét a saját döntésének. Így tehát, ha a tíz éves gyermek kifejezné, hogy csak az édesanyával kíván maradni és akár azt is, hogy az édesapjával nem is kíván találkozni, az édesanya ellen még ebben az esetben is ugyanúgy indítható eljárás.

3. Másik városba költözni egyet jelent a kiskorú jogellenes elvitelével?

Magunkkal vinni a kiskorú gyermeket a másik szülő tudta és/vagy hozzájárulása nélkül, egy távoli városba költözni vele megvalósítja a jogellenes gyermekelvitel büntetőjogi tényállását.
A kiskorú szokásos tartózkodási helye az a hely, ahová őt az érdekei és érzelmi viszonyai hová kötik leginkább, ez lényeges eleme a gyermek életének, vitás helyzetben pedig főleg alapvető jelentőséggel bír. A kiskorú szokásos tartózkodási helyét a szülők «közösen, egyetértésben határozzák meg», még abban az esetben is, ha a családi egység felbomlik, később ennek alapján kerülhet megállapításra a már nem osztott, hanem egyik szülőnek ítélt szülői felügyeleti jog gyakorlása.
Abban az esetben, ha nem tudnak egyetértésre jutni, a bírón van a sor ennek megállapításában: nem elfogadható tehát csak az egyik szülő egyedüli döntése a gyermek tartózkodási helyéről, a szélsőséges esetek kivételével persze. Más szavakkal élve az egyoldalú helyváltoztatás megvalósítása együtt a gyermekkel a másik szülő egyetértése nélkül megvalósítja a jogellenes gyermekelvitel tényállását.

És mi történik akkor, ha az édesanya a gyermekét nemcsak másik városba, hanem egyenes másik országba viszi, például egy külföldi válás után hazaköltözik vele vagy egyenesen már otthon kívánja megindítani a válást is?
(Folyt. köv.)

AZ ELVÁLT SZÜLŐK ÉS A KISKORÚ GYERMEKEK KAPCSOLATTARTÁSA, ILLETVE A LÁTHATÁSI JOGOK GYAKORLÁSA A COVID-19-RE VONATKOZÓ ÚJ JOGSZABÁLYI RENDELKEZÉSEK FÉNYÉBEN OLASZORSZÁGBAN

Jogeset: Egy házaspár perbeli megállapodással megegyezett a közös szülői felügyelet gyakorlásáról, azzal, hogy a gyermekek az anyai háztartásban kerülnek elhelyezésre és egy részletezett időbeosztás (naptár) szerint tartózkodhatnak az apai háztartásban. Azt követően, hogy az édesanya a gyermekekkel időlegesen más településre költözött, az édesapa ideiglenes intézkedés kibocsátása végett sürgős keresettel fordult a folyamatban lévő eljárás bírójához a megállapodásba foglalt rendelkezések kikényszeríthetősége érdekében, következésképpen kérte, hogy a bíróság sürgős és azonnali intézkedésben állapítsa meg, hogy az őt megillető láthatási jogokat továbbra is ugyanúgy gyakorolhatja az időközben hozott kijárási tilalom és az állampolgárok mozgását szabályozó rendelkezések ellenére is.

A bíróság döntése: A Milánói Bíróság egy inaudita altera parte (a kérelmezett meghallgatásának mellőzésével hozott) azonnali intézkedéssel kötelezte a szülőket a perbeli megegyezésük szerint módosított és a különválálásukról határozó ideiglenes intézkedésben foglaltak tiszteletben tartására.
A Bíróság az alábbiakra alapozta döntését:
a) A 2020. március 8-án kelt 11. számú DPCM Miniszterelnöki Hivatal Rendeletének 1. § 1) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés nem akadályozza a kiskorúak elhelyezésére és lakhelymegjelölésére vonatkozó rendelkezések végrehajtását és lehetővé teszi a “lakóhelyre vagy tartózkodási helyre való visszatérés céljából” eszközölt mozgásokat, ezért semmilyen regionális terület “lezárása” nem igazolhatja az érvényben lévő különválás vagy válás során hozott határozatok megsértését;
b) A Miniszterlenöki Hivatal Titkársága által március 10-én közzétett Gyakran Ismételt Kérdések (#IoRestoaCasa rendelet, gyakran feltett kérdések a kormány által elfogadott intézkedésekről) pontosították, hogy azok a mozgások, amelyeknek célja “hogy a kiskorú gyermeket a másik szülőnél vagy nevelőnél elérje a szülő, mind megengedettek, minden esetben a bíró által előírt különválási vagy a bontóperben hozott határozatok szerinti módon”. Ezért a szülőknek, különösen a gyermekkel együtt élő édesanyának lehetővé kell tennie a gyermekekkel kapcsolatos normális közös felügyeletet, a megállapodásban foglaltak szerint.

A Milánói Bíróság döntésével homlokegyenest más nézetet vallott a Bari-i Bíróság, amely egy 2020. március 26-án hozott határozatában helyt adott a gyermekkel együtt élő édesanya keresetének, amely kérte, hogy a COVID-19 miatt kialakult veszélyhelyzet alatt a bíróság függessze fel az édesapa láthatási jogait, aki más városban lakik.
A Bari-i Bíróság szerint ugyanis a gyermek lakóhelyével nem egyező városban élő szülő láthatási jogának gyakorlása nem tudná megvalósítani a 2020. március 20-án hozott DPCM Miniszterelnöki rendeletben előírt biztonságot és elővigyázatosságot, illetve tágabb értelemben sem felel meg a koronavírus terjedésének megfékezése érdekében hozott rendeletek céljának, amely így foglalható össze: “az ország területén az állampolgárok mozgásának szigorú és általános korlátozása, amelynek célja a fertőzés visszaszorítása, az állampolgárok és így a kiskorúak részéről is elvárható áldozathozatal mellett” , így emiatt “a kiskorú gyermekek és szüleik jogai-kötelezettségeit a kapcsolattartásra, a jelenlegi veszélyhelyzetben, alá kell rendelni a személyek mozgását korlátozó előírásoknak.”.
A Bari-i Bíróság koherensen illeszkedik a bevezetett jogszabályi rendelkezések szószerinti és szisztematikus értelmezéséhez, még akkor is, ha absztrakt módon megítélni adott esetben melyik lenne a gyermek számára legmegfelelőbb érdek (the “best interest of the child”) egy ilyen rendkívüli helyzetben, valóban, szinte lehetetlen.

Hogy a két szélsőséges nézet között valamiféle rendszert lehessen találni, a Miniszterelnöki Hivatal Titkársága 2020. április 1-jén módosította saját korábbi közleményét és a FAQ kérdésekre adott válaszok között az alábbiak szerint nyilatkozott: “azokat a mozgásokat, amelyek amiatt szükségesek, hogy a gyermekkel együtt nem élő szülő meg tudja látogatni a másik szülőnél élő kiskorú gyermekét vagy saját kapcsolattartása érdekében elvigye őt magával, akkor is engedélyezettek kell tekinteni, ha a szülők két különböző városban élnek. Ezen mozgásoknak azonban a lehető legrövidebb úton és az összes vonatkozó egyészségügyi előírás betartása mellett kell realizálódniuk, valamint kizárólag a különélés és a válóper során a bíróság által hozott határozatban előírt módon; illetve ilyen intézkedések hiányában a szülők megállapodás alapján.”

A Miniszterelnöki Hivatal álláspontja tehát világos: az elvált szülők kiskorú gyermekeire vonatkozó láthatási jogokat a veszélyhelyzetben hozott rendkívüli szigorítások nem befolyásolják, azokat nem függesztik fel, még akkor sem, ha ez azzal jár, hogy a szülőnek vagy a gyermeknek másik városba kell emiatt utaznia.

A fenti szabályozás azonban továbbra sem rendezte a két különböző országban élő gyermek és szülő közötti kapcsolattartást, amelynek várható következménye az lesz, hogy az együttélő szülő (általában az édesanya) nem fogja engedélyezni a gyermek utazását, megvárva, amíg a másik szülő (legtöbbször az édesapa) egy olyan határozatot tud felmutatni vele szemben, amely kötelezi őt erre.
Tekintve ugyanakkor az egyes államok meglehetősen sajátos hozzáállását a járványhoz, igen változatos megoldásoknak nézhetünk elébe. Elegendő csak arra gondolni, hogy Svédország mind a mai napig nem vezetett be korlátozásokat a vírus terjedésének megfékezésére és az állampolgárok védelmére, tehát feltehetően a svéd bíróságok részéről semmi akadálya nem állna fenn a kiskorúak utaztatásának és a kapcsolattartást szabályozó határozatok módosítás nélküli betartásának, azonban azzal is számolni kell, hogy az esetleges joghatóság a döntésben mindig a korábbi határozatot meghozó bíróságnál van, illetve, amennyiben a gyermek időközben lakhelyet változatott, a jelenlegi szokásos lakhelye szerinti bísóságon, tehát igencsak eltérő szabályozás várható még látszólag hasonló esetekben is.

Hány ügyfelünk kérdezi kétségbe esve válása során: ha a férjem nem egyezik bele, hogy hazaköltözzem Magyarországra a gyerekünkkel, mit tehetek?
Sajnos, erre a kérdésre korántsem egyszerű a válasz és főként nem reménykeltő.
A legtöbb esetben ugyanis a hazaköltöző szülő pár hónapon belül legalább három bírósági eljárásra való idézést talál a postaládájában:
- egy eljárás a Hágai Egyezmény alapján a gyermek szokásos lakóhelyére való visszahozatal kérdésében indulhat, ha a másik szülő ezt kéri;
- egy második eljárás büntetőfeljelentésre szokott megindulni és az elhagyott szülő próbál így a büntető jogszabályok alkalmazásával büntetőeljárást kezdeményezni a gyermeket külföldre vivő szülő ellen, egyfajta megtorlásként, illetve a másik szülő ellehetetlenítése érdekében;
- a harmadik eljárás a gyermekelhelyezés kérdésében indul meg általában, ahol sajnos igencsak rossz néven veszi az eljáró bíróság, ha valaki a gyermek elvitelét már előzetesen eszközölte. Ez a kereseti kérelem egyébként a szülők bontóperében is szerepelhet, ilyenkor mint járulékos kérdés kerül megvizsgálásra.
Az első eljárás általában abban az országban zajlik, ahová a gyermeket a szülő hazavitte, ezek irodánk praxisában általában a Hágai Egyezmény és a 2201/2003 EK rendelet értelmében meghatározott, nemzetközi joghatósággal bíró magyar és román bíróságok, Magyarországon a Hágai Egyezmény alapján a PKKB bíróságának van joghatósága eljárni a kérdésben.
A büntetőeljárás annak a bíróságnak a hatásköre, ahonnan a gyermeket elvitték, s gyakran hivatalból is indulhat eljárás, főként, ha az elvitel miatt a másik szülő a Központi Hatósághoz fordul.
A gyermekelhelyezés, illetve a házasfelek bontóperének kérdésében a 2201/2003 EK rendelet szabályai az irányadók.
Minden esetben szükséges, hogy a szülők bármilyen lépés előtt konzultáljanak szakemberrel, mert súlyos jogkövetkezményei lehetnek egy-egy megfontolatlan lépésnek.
Ha családjogi kérdésben további felvilágosításra van szüksége, keresse irodánkat az info@drkmolnar.hu e-mail címen.

Ügyfeleink között szép számmal akadnak olyan vegyes párok, akik kapcsolatukat nem kívánták házassággal megpecsételni, de többször próbálták azt maguk között szabályozni vagy legalábbis jogaikra vonatkozóan bizonyosságot szerezni. Mindezidáig azonban erre nem voltak megfelelő jogi eszközök.

2015. május 26-tól Olaszországban új szabályozás lépett életbe a bontóperek esetében törvényben meghatározott kötelező különélésre vonatkozóan. A 2015. évi 55. sz. törvény rendelkezései annyiban visszaható hatályúak, hogy az új időtartamok a folyamatban levő "separazione" perek esetében is alkalmazásra kerülnek. Így például a már két éve különélő házastársak azonnal beadhatják a végleges bontásra a keresetüket, nem kell megvárni a korábban előírt három éves határidőt.

Egyre többen keresik fel irodámat azzal a kéréssel, kérdéssel magyar édesanyák, hogy hazaköltözhetnek-e kislányukkal, kisfiukkal Magyarországra, mert megromlott a házasságuk, párkapcsolatuk és sokkal biztonságosabb jövőt látnak odahaza, mind saját maguk, mind gyermekük tekintetében.