NEMZETKÖZI CSALÁDJOGI GONDOLATOK


A JOGELLENES GYERMEKELVITEL - 2.rész:

4. A szülői felügyeleti jogot megállapító határozat be nem tartása

Amennyiben a bíróságon már megszületett az ítélet, amely szabályozza a gyermekkel együtt nem élő szülő láthatási jogát, valamint annak idejét és mértékét pontosan rendezi, az az édesanya, aki ezt mégsem engedi az édesapának - azaz akadályozza az ítélet végrehajtását -, azt kockáztatja, hogy megvádolhatják a szülői felügyeleti jogot szabályozó ítélet be nem tartásával. A törvény bünteti azt, aki megkerüli, illetve akadályozza a polgári bíróság által meghozott határozat érvényesülését a gyermekre, vagy más rászoruló személyre vonatkozó felügyeleti vagy tartási tevékenységre vonatkozóan.
A kilátásba helyezett büntetés akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet, pénzbüntetés kiszabása esetén értékhatára 103 és 1.032 euró összegkereten belül mozog. (ld. Olasz Büntető törvénykönyv 388. § - Art. 388 cod. pen.)
A fent említett bűncselekmény (a kiskorú feletti szülői felügyeleti jogot rendező határozat be nem tartása) értelemszerűen akkor valósul meg, ha már van egy, a szülőket kötelező határozat, ez alapfeltétel. Nem valósulhat meg tehát a bűncselekmény, ha a szülőpár még nem fordult a bírósághoz a szülői felügyeleti jogok rendezését illetően, azzal együtt, hogy ha az arra vonatkozó, azt rendező határozat már kibocsátásra került, már lehetséges mindkét bűncselekmény elkövetése akár ugyanabban az időben.
A Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatából s kitűnik, hogy a helyzet nem mindig fekete és fehér, az adott helyzet mérlegelése szükséges az igazságos döntés meghozatalához. Iránymutatásul szolgálhatnak ezek a döntések (pl. Legfelsőbb Bíróság ítélete 36692/2007 számon - Cass. S.U. sent. n. 36692/2007), ezekből is látszik, hogy lehetséges árnyalni a helyzetet. Főszabály szerint a jogerős határozat végrehajtásának akadályozása bűncselekményt valósíthat meg. Ugyanakkor csupán egy átmeneti akadályozás a joggyakorlat alapján nem feltétlenül valósít meg bűncselekményt; a tényállás megvalósításához szükséges, hogy a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő csalárd módon eljárva visszatartással éljen, a saját kötelezettségének teljesítését (vagyis, hogy lehetővé tegye a szülői felügyeleti jogot nem gyakorló szülőnek a láthatási jog gyakorlását) szándékosan, rosszhiszeműen megakadályozza, akkor szegi meg a rá rótt kötelezettséget. Más bíróságok azonban, már egy mulasztás vagy nem azonnali engedés esetét is a bírói ítélet végrehajtásának akadályozásaként értékeli. Kizárt mégis a büntetőjogi felelősség megállapítása abban az esetben, amikor az ítélet végrehajtásának elmaradása a kiskorú jogos érdekében történik (gondolhatunk itt alkoholfüggő vagy erőszakos szülői magatartásra).

Íme néhány példa, amikor a bűncselekmény megvalósul:

• a szülői felügyeletet gyakorló szülő nem tájékoztatja a másik szülőt arról, hogy hová viszi magával a kiskorút a szünidő alatt és ezzel megakadályozza a másik szülőt a szokásos módon történő, bíróság által elismert láthatási jog gyakorlásában (nem valósul meg a bűncselekmény azonban olyan eljáró, szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő esetében, aki rövid időre viszi el nyaralni a kiskorút, igaz anélkül, hogy a másik szülőt erről megfelelően tájékoztatná és ezzel egy alkalommal akadályt képez a szokásos, bíróság által elismert kapcsolattartás gyakorlásában);
• az egyik szülő úgy dönt, hogy megváltoztatja a kiskorú lakóhelyét, annak ellenére, hogy a bírói ítélet ezen aktushoz mindkét szülő beleegyezését megköveteli;
• a szülő, a szülői felügyeleti joggal nem rendelkező apa-gyermek találkozást oly módon akadályozza, hogy a lakóhelyét, elérhetőségét folyamatosan változtatja és erről nem, vagy nem megfelelően értesíti az édesapát;
• a szülői felügyeletet gyakorló szülő arra hivatkozva nem engedi a másik szülőnek a gyermekkel való találkozást, hogy a gyermek azt nem akarja, az ellen tiltakozott;
• A szülő, a másik szülő láthatási gyakorlásának idején a gyermekekkel együtt elhagyja az ismert lakóhelyét (vagy a megjelölt más találkozási pontot).

5. Az osztott szülői felügyelet megszüntetése

Még akkor is, ha ez nem automatikus, a fent tárgyalt bűncselekmény következményeként a másik szülőnek okozott kár maga után vonhatja, hogy a bíró felülvizsgálja az addigi közös szülői felügyeletet. A kárt szenvedett szülő kérheti, hogy a szülői felügyeleti jogot csak neki ítélje meg a bíróság. A joggyakorlat ismer olyan eseteket is, amelyek során előfordult, hogy az édesanya megsértette azon kötelezettségét, hogy zavartalanul lehetővé tegye az édesapa láthatását a gyermekkel, a konfliktusok közepette végül a bíróság kizárólagos felügyeletet ítélt meg az édesapának, aki az alapügy károsultja volt.

6. A károk megtérítése

Túl a feljelentés tényén és a szülői felügyeleti jog lehetséges (és esetleges) megvonásán, az édesanya, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorút, azt is kockáztatja, hogy a bíróság kötelezi, hogy térítse mega az apának a neki okozott károkat. Ennek a tisztázására született a Legfelsőbb Bíróság következő ítélete: Legfelsőbb Bíróság ítélete 48086/18 számon (Cass. sent. n. 48086/18.). Az a szülő, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorút, megfizeti a másik szülőnek a kárt az egyenlőség jegyében.
Az édesapa, aki feljelentette az édesanyát a kiskorú jogellenes elvitele/visszatartása okán vagy a szülői felügyeleti jogokról rendelkező bírói ítélet be nem tartása miatt, az anyagi és nem anyagi károkra tekintettel kártérítési és sérelemdíjra vonatkozó igénnyel élhet.

Szintézis – mit kockáztat tehát az édesanya, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorú gyermeket?

A fentiekben részletezettek alapján az édesanya, aki jogellenesen visszatartja/elviszi a kiskorú gyermeket az édesapától, a következőket kockáztatja:
1. feljelentik a kiskorú jogellenes visszatartása/elvitele vádjával;
2. feljelentik, amiért nem engedi érvényesülni a bírói ítéletet, amivel az osztott szülői felügyelet meglétét is kockáztatja;
3. megvonhatják tőle, hogy a kiskorúval továbbra is ő élhessen együtt a (az együttélés megvonása);
4. megvonhatják tőle a rá vonatkozó az osztott szülői felügyeleti jogot és azt akár teljes mértékben az édesapnak ítélhetik;
5. a károk megtérítésére kötelezhetik az édesapa részére.
(Folyt. köv.)

NEMZETKÖZI CSALÁDJOGI GONDOLATOK



A JOGELLENES GYERMEKELVITEL - 1.rész:

Mit kockáztat az édesanya, aki jogellenesen elviszi/visszatartja a kiskorú gyermekét az édesapjától?

Ha egy szülő nem engedi találkozni a gyermekét a másik szülőjével, megkockáztatja, hogy feljelentést eszközölnek ellene jogellenes gyermekelvitel vádjával, vagy azzal, hogy nem tesz eleget bíróság által megállapított felügyeletre vonatkozó szabályoknak, mely eljárások végén megvonhatják tőle a közös szülői felügyeleti jogot és még a károk megtérítésére is kötelezhetik.
Mielőtt egyáltalán az apai kapcsolattartási jogot szabályozó bírói ítéletekről beszélnénk, amely a remélhetőleg praktikus megoldást hoz a vitás helyzetben, érdemes vizsgálat alá vonni az ezt megelőző válság-időszakot, amely során a szülők, akik azon vannak, hogy véget vessenek a kapcsolatuknak, egyfajta börtön-helyzetben vannak. Nem ritkán történik meg, hogy egymást hibáztatva az egykori szövetségük megromlásáért, a közös gyermeküket használják fel egymás zsarolására. Így gyakran megesik, hogy például az édesanya nem engedi a volt házastársának/élettársának, hogy találkozzon a közös gyermekükkel, aki erre válaszul feljelentéssel él a kiskorú gyermek jogellenes elvitele/visszatartása címén.
Amikor a szülői felügyeleti jogról vitáznak, valójában azért fordulnak bírósághoz, hogy ott egy „természetből fakadó” jogot szabályozzanak: azonban a kapcsolatuk jellegének kialakítása a kiskorú születésétől kezdve már a szülőkön múlik, ők alakítják ki a viszonyrendszert a családi légkörben „természetből fakadóan,” ekkor persze (még) nem kérték ennek a formális, bíróság általi megállapítását. A gyermek eltartása (a jog, ami egyben kötelezettség is) az édesanyát és az édesapát együttesen érinti: együtt nevelik őt és gyakorolják a szülői jogokat közösen döntenek a gyermeket érintő lényeges kérdésekben. Ez lényegében magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást is. Akkor jön a fekete leves, amikor - noha bírósági határozat rendelkezik a kapcsolattartás jogának gyakorlásáról (ami értelemszerűen tartalmazza a gyermekkel való találkozást is) az érintettek mégsem tartják magukat hozzá. Ez a jelen esetben például megvalósulhat abban, hogy az édesapa nem tud találkozni a gyermekkel, ami elmaradás az édesanyának felróható - itt kezdődik a szürke zóna.

Mit is kockáztat az édesanya, aki jogellenesen elviszi/visszatartja a közös gyermeket az édesapával való kapcsolattartásról? A következőkben erre a kérdésre keressük a választ.

1. A szülőket terhelő kötelezettségek

Amikor arról beszélünk, hogy az édesanya megakadályozza az apai láthatások megvalósulását, ez az „akadályozás” két módon is megvalósulhat. Az első esetben egy szándékos, aktív magatartásról van szó: az édesanya úgy alakítja a körülményeket, hogy a gyermekek ne tudjanak találkozni a másik szülővel, azaz például a megbeszélt időpontban a gyermekek nincsenek otthon, vagy a találkozásra kijelölt helyen. Megvalósulhat úgy, hogy nem válaszol az apai üzenetekre, nem kíséri el a gyermekeket a találkozókra.
A második eset jóval fondorlatosabb területre vezet bennünket: fizikailag bár közvetlenül nem képez akadályt, a gyermekek érzelmeire hat, a másik szülőről alkotott képet befolyásolja. Például folyamatosan rossz színben tünteti fel az édesapát a gyermekek előtt, rossz képet fest róla a szemükben, amely egészen az utálatig is elfajulhat. Ez az esetkör akár szindróma szintjéig is fajulhat, kimenetele lehet akár, hogy az édesanya kialakít egy apaságot megtagadó képet, amelyben minden probléma okaként a volt férjét/élettársát tünteti fel. Ami ezt a magatartást illeti, olykor már diagnózisba csaphat át, egyfajta kórkép formájában – ezt PAS (Parental Alienation Syndrome) néven emlegetik.
Az édesanya, aki együtt él a gyermekekkel (persze ez vonatkozhat az édesapára is, amennyiben ő él együtt a gyermekekkel) köteles elősegíteni, hogy a gyermekek kiegyensúlyozott kapcsolatot tarthassanak fenn az édesapjukkal. Ez egy működő rendszer lehet, azonban, például fel nem oldott konfliktusok, nagyobb viták esetén néhány esetben azonban előfordul, hogy a gyermekkel együtt élő szülő bár fizikailag lehetővé teszi a kapcsolattartást, érzékelhetően megveti azt: akár támogató esetleges ellenálláskor a gyermekek oldaláról, amely során például örömét, büszkeséget kommunikál a gyermek felé, ha az nem kíván találkozni az édesapával.
Összességében befolyásolhatja a gyermek édesapáról alkotott képét, így beleavatkozhat abba, hogy milyen vele a viszonyuk – tovább vihetjük a szálat: képes befolyásolni a kapcsolattartásukat: a stabil és érzékeny kapcsolattartás megvalósulásához az ő közbenjárása is szükséges. Pontosan itt kerül szóba az, hogy mit kockáztat az édesanya, aki az apa-kiskorú gyermek közötti kapcsolattartásokat visszafogja.

Kikorú gyermek jogellenes elvitele/visszatartása

2. Mit kockáztat az édesanya, aki nem engedi mega az édesapának a gyermekek láthatását?

Mindenekelőtt megkockáztat egy feljelentést, «jogellenes gyermekelvitel vagy visszatartás» bűncselekmény elkövetése miatt. A legtöbb büntető törvénykönyv, így az olasz is, ismeri a jogellenes gyermekelvitel és visszatartás bűncselekményt, amelyet alapvetően az követ el, aki elvisz vagy visszatart egy 14 éves kiskorú gyermeket a szülői felügyelet gyakorló szülőjétől. A büntetőeljárás megindítására irányuló feljelentés érkezhet a szülői felügyeletet gyakorló szülőtől, vagy annak gondnokától és az ügy kapcsán kiszabható büntetés 1 évtől 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.
A büntetőjogi tényállás megvalósításához az szükséges, hogy a gyermeket az egyik szülő a másik szülőtől elvigye, visszatartsa, - magánál tartsa huzamosabb ideig oly módon, hogy rendkívül megnehezíti a másik szülő szülői felügyeleti jogának gyakorlását. Bármely magatartással megvalósítható, amely alkalmas arra, hogy a másik szülő és gyermek közötti kapcsolatot gyengítse, érzelmi köteléket aláássa.
A “jogellenes elvitel” koncepció kétarcú, nem csupán a fizikai térben történő távolodásra utal, annál több rejlik benne, hiszen a gyermek azzal a teljességgel, globálisan kerül el a másik szülő felügyeletéből, hogy a köztük addig kialakult kapocs jelentősen meggyengül ez pedig akadályt képez a jogérvényesítése során, hiszen a rendelet a gyermek elsődleges érdekét védi – mi is ekkor a védendő érdek, ha a kapcsolat például sivárabbá vált?
A kiskorú jogellenes elvitele bűncselekmény azonban nem összekeverendő a kiskorú beleegyezésével történő elvitellel, amelynek tipikus esete, amikor egy nagykorú szökteti meg a 18 évet még be nem töltött barátnőjét otthonról, annak beleegyezése mellett.
A kiskorú jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében a gyermek egyetértése vagy annak hiánya nem bír ügydöntő jelentőséggel, tekintettel arra, hogy egy 14 éves kiskorú nincs olyan belátási képesség birtokában, hogy felmérje a jelentőségét és következményét a saját döntésének. Így tehát, ha a tíz éves gyermek kifejezné, hogy csak az édesanyával kíván maradni és akár azt is, hogy az édesapjával nem is kíván találkozni, az édesanya ellen még ebben az esetben is ugyanúgy indítható eljárás.

3. Másik városba költözni egyet jelent a kiskorú jogellenes elvitelével?

Magunkkal vinni a kiskorú gyermeket a másik szülő tudta és/vagy hozzájárulása nélkül, egy távoli városba költözni vele megvalósítja a jogellenes gyermekelvitel büntetőjogi tényállását.
A kiskorú szokásos tartózkodási helye az a hely, ahová őt az érdekei és érzelmi viszonyai hová kötik leginkább, ez lényeges eleme a gyermek életének, vitás helyzetben pedig főleg alapvető jelentőséggel bír. A kiskorú szokásos tartózkodási helyét a szülők «közösen, egyetértésben határozzák meg», még abban az esetben is, ha a családi egység felbomlik, később ennek alapján kerülhet megállapításra a már nem osztott, hanem egyik szülőnek ítélt szülői felügyeleti jog gyakorlása.
Abban az esetben, ha nem tudnak egyetértésre jutni, a bírón van a sor ennek megállapításában: nem elfogadható tehát csak az egyik szülő egyedüli döntése a gyermek tartózkodási helyéről, a szélsőséges esetek kivételével persze. Más szavakkal élve az egyoldalú helyváltoztatás megvalósítása együtt a gyermekkel a másik szülő egyetértése nélkül megvalósítja a jogellenes gyermekelvitel tényállását.

És mi történik akkor, ha az édesanya a gyermekét nemcsak másik városba, hanem egyenes másik országba viszi, például egy külföldi válás után hazaköltözik vele vagy egyenesen már otthon kívánja megindítani a válást is?
(Folyt. köv.)

MI TÖRTÉNIK, HA KÜLFÖLDÖN VÁLOK ÉS HAZAKÖLTÖZÖM A GYERMEKEMMEL A MÁSIK SZÜLŐ ENGEDÉLYE NÉLKÜL?


Hány ügyfelünk kérdezi kétségbe esve válása során: ha a férjem nem egyezik bele, hogy hazaköltözzem Magyarországra a gyerekünkkel, mit tehetek?
Sajnos, erre a kérdésre korántsem egyszerű a válasz és főként nem reménykeltő.
A legtöbb esetben ugyanis a hazaköltöző szülő pár hónapon belül legalább három bírósági eljárásra való idézést talál a postaládájában:
- egy eljárás a Hágai Egyezmény alapján a gyermek szokásos lakóhelyére való visszahozatal kérdésében indulhat, ha a másik szülő ezt kéri;
- egy második eljárás büntetőfeljelentésre szokott megindulni és az elhagyott szülő próbál így a büntető jogszabályok alkalmazásával büntetőeljárást kezdeményezni a gyermeket külföldre vivő szülő ellen, egyfajta megtorlásként, illetve a másik szülő ellehetetlenítése érdekében;
- a harmadik eljárás a gyermekelhelyezés kérdésében indul meg általában, ahol sajnos igencsak rossz néven veszi az eljáró bíróság, ha valaki a gyermek elvitelét már előzetesen eszközölte. Ez a kereseti kérelem egyébként a szülők bontóperében is szerepelhet, ilyenkor mint járulékos kérdés kerül megvizsgálásra.
Az első eljárás általában abban az országban zajlik, ahová a gyermeket a szülő hazavitte, ezek irodánk praxisában általában a Hágai Egyezmény és a 2201/2003 EK rendelet értelmében meghatározott, nemzetközi joghatósággal bíró magyar és román bíróságok, Magyarországon a Hágai Egyezmény alapján a PKKB bíróságának van joghatósága eljárni a kérdésben.
A büntetőeljárás annak a bíróságnak a hatásköre, ahonnan a gyermeket elvitték, s gyakran hivatalból is indulhat eljárás, főként, ha az elvitel miatt a másik szülő a Központi Hatósághoz fordul.
A gyermekelhelyezés, illetve a házasfelek bontóperének kérdésében a 2201/2003 EK rendelet szabályai az irányadók.
Minden esetben szükséges, hogy a szülők bármilyen lépés előtt konzultáljanak szakemberrel, mert súlyos jogkövetkezményei lehetnek egy-egy megfontolatlan lépésnek.
Ha családjogi kérdésben további felvilágosításra van szüksége, keresse irodánkat az info@drkmolnar.hu e-mail címen.