JOGELLENES KÁRT SZENVEDETT KÜLFÖLDÖN? – 864/2007/EU rendelet („Roma II”)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 864/2007/EK RENDELETE
(2007. július 11.)
a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról („Róma II.”)

A Róma II. Rendeletre vonatkozó javaslat átdolgozta a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletet (a továbbiakban: a Brüsszeli I. rendelet).

A Brüsszeli I. rendelet az Európai Unión belüli polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés mátrixa. Ügyek széles körére alkalmazandó, és nem csak szerződéses, hanem a jogellenes károkozást és tulajdont érintő követeléseket is magában foglal. Kijelöli a határokon átnyúló jogvita megoldása tekintetében legmegfelelőbb joghatóságot, valamint biztosítja a másik tagállamban hozott határozatok zökkenőmentes elismerését és végrehajtását. A rendelet az 1968. évi, az akkori tagállamok által megkötött Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett, amelyet az Unió későbbi bővítései következtében utólag módosítottak. A rendelet az összes tagállamban alkalmazandó, ideértve – külön nemzetközi megállapodás útján – Dániát is, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján az igazságügyi együttműködés tekintetében külön szabályozással rendelkezik.

A rendelet 2002 márciusában lépett hatályba. Nyolc évvel később a Bizottság felülvizsgálta a rendelet gyakorlati működését és kilátásba helyzete a rendelet szükséges módosításait.

A szerződésen kívüli kötelmi viszonyok fogalma tagállamonként eltérő. Ezért e rendelet alkalmazásában a szerződésen kívüli kötelmet önálló fogalomként kell értelmezni.

Az e rendeletben meghatározott kollíziós szabályok alkalmazandók az objektív felelősségen alapuló szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra is.

Szinte az összes tagállamban a lex loci delicti commissi elve az alapmegoldás a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok esetében, amikor azonban az ügyet alkotó különböző tényezők több ország között oszlanak meg, az elvet a gyakorlatban eltérően alkalmazzák. Ez a helyzet az alkalmazandó jog tekintetében bizonytalanság forrása lehet.

Az egységes szabályoknak a bírósági határozatok kiszámíthatóságát kell erősíteniük, valamint biztosítaniuk kell a felelősnek tekintett és a kárt elszenvedő személy érdekei közötti ésszerű egyensúlyt. Az azon országgal való kapcsolat, amelyben a tényleges káresemény bekövetkezik (lex loci damni), méltányos egyensúlyt teremt a felelősnek tekintett személy és a kárt elszenvedő személy érdekei között, továbbá a polgári jogi felelősség modern megközelítését és az objektív felelősség rendszereinek fejlődését is tükrözi.

Az alkalmazandó jogot a kár bekövetkezésének helye szerint kell meghatározni, függetlenül attól, hogy annak közvetett következményei mely országban vagy országokban jelenhetnek meg. Ennek megfelelően személyi sérülés vagy anyagi kár esetén a kár bekövetkezésének helye szerinti ország az, ahol a sérülést elszenvedték, vagy ahol az anyagi kár ténylegesen bekövetkezett.

E rendeletben általános szabályként a 4. cikk (1) bekezdésében foglalt lex loci damni elvét kell alkalmazni. Kivételnek kell tekinteni ezen általános elv alól a 4. cikk (2) bekezdését, amely különös kapcsolatot hoz létre abban az esetben, ha a felek szokásos tartózkodási helye ugyanazon országban található. A 4. cikk (3) bekezdése egy „menekülési záradékként” értelmezendő a 4. cikk (1) és (2) bekezdéséhez képest, amennyiben az eset körülményei alapján egyértelmű, hogy a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy másik országhoz.

Különös szabályokat kell megállapítani azon különleges jogellenes károkozások esetére, amelyekben az általános szabály nem teszi lehetővé az érintett érdekek közötti ésszerű egyensúly megteremtését.

A közúti balesetek áldozatainak megítélt kártérítésre vonatkozó jelenlegi nemzeti szabályoknak megfelelően, a személyi sérüléssel kapcsolatos kár számszerűsítésekor olyan esetekben, ha a baleset az áldozat szokásos lakóhelyétől eltérő államban következik be, az eljáró bíróságnak figyelemmel kell lennie az adott áldozat tényleges körülményeire, beleértve különösen a tényleges veszteséget, valamint az utókezelés és az orvosi kezelés költségeit.

 

E rendelet hatálya nem terjed ki a következőkre:

a) a családi kapcsolatokból és az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint hasonló joghatásúnak tekintett kapcsolatokból – beleértve a tartási kötelezettséget is – eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok;

b) a házassági vagyonjogból eredő, és az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint a házasságéval hasonló joghatásúnak tekintett kapcsolatokra alkalmazandó vagyonjogi jogszabályokból, továbbá a végrendeletből és öröklésből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok;

c) a váltókból, csekkekből és saját váltókból, továbbá más átruházható értékpapírokból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok, amennyiben az ilyen átruházható értékpapírokon alapuló kötelezettségek azok átruházható jellegéből fakadnak;

d) a társasági jogból, valamint más jogi személyekre vagy jogi személyiség nélküli szervezetekre vonatkozó jogból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok – például a társaságok és más jogi személyek vagy jogi személyiség nélküli szervezetek bejegyzés útján vagy más módon történő létrehozásával, jogképességével, belső szervezetével vagy feloszlásával kapcsolatos kérdésekben –, a tisztviselőknek és tagoknak a társaság vagy szervezet kötelezettségeiért való személyes felelősségéből, továbbá a számviteli iratok jog szerinti könyvvizsgálata során a könyvvizsgálóknak a társasággal vagy annak tagjaival szembeni személyes felelősségéből származó szerződésen kívüli kötelmi viszonyok;

e) az önkéntesen létrehozott célvagyon („trust”) kötelezettségvállalói, vagyonkezelői és kedvezményezettjei közötti kapcsolatból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok;

f) az atomkárokból származó szerződésen kívüli kötelmek, g) a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a jó hírnév – megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok.

A 21. és 22. cikk sérelme nélkül e rendelet a bizonyításra és az eljárási kérdésekre nem alkalmazandó.

Ha Önt Olaszországban jogellenes kár érte, mindenképpen javasoljuk, hogy forduljon irodánkhoz annak mérlegelése érdekében, hogy a kártérítés feltételei fennállnak-e és ennek mely országban szerezhet érvényt.