Blog

Az élettársi kapcsolatban élő párok örömére 2016. június 5-én lépett hatályba az új olasz törvény (Legge 20 maggio 2016 n. 76), amely többéves vita után került elfogadásra az olasz Parlament által, amely azonban – éppen az igen különböző erkölcsi és politikai nézetek miatt kialakult kompromisszumos megoldások következtében – még ma is igen sok kritikus pontot rejt magában.

A törvény egyetlen cikkből és annak 69 bekezdéséből tevődik össze és két családjogi intézményt szabályoz:
– azonos neműek párkapcsolatát (unioni civili)
– élettársi kapcsolatokat (convivenze di fatto).

Ezen törvényi szabályozás alapján az olasz családjogban három elismert intézményt találunk:
– házasság
– azonos neműek párkapcsolatai
– bejegyzett élettársi kapcsolatok.

Az élettársi kapcsolatokról a 76/2016 tv. 1. cikkének (36) bekezdése így ír: “Élettársaknak tekinthető két nagykorú személy, akik stabil érzelmi alapú párkapcsolatban élnek, s akik egymást kölcsönösen érzelmileg és anyagilag támogatják, nem állnak egymással vérségi, rokoni vagy örökbefogadáson alapuló kapcsolatban, nem házasok és nem azonos neműek párkapcsolatáról van szó.”

Különbséget kell azonban tenni az azonos bejelentett lakcímmel rendelkező személyek (convivenza anagrafica) és a bejelentett rokonok (famiglia anagrafica) között, amely utóbbi esetben érzelmi kötődés és rokoni kapcsolat is fenn kell, hogy álljon.

A törvény csak a bejegyzett élettársi kapcsolatokhoz fűz jogkövetkezményeket, ehhez pedig egy meghatározott formai feltételeknek megfelelő jognyilatkozat szükséges, melyet a lakhely szerint illetékes önkormányzati tisztviselő előtt kell megtenni.

Ahhoz, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatról beszéljünk, szükséges a tényleges együttélés, míg a házasság esetében ez nem követelmény, a házasfelek ugyanis akár különböző lakcímen is be lehetnek jelentve, ha például munkájuk miatt ez indokolttá válik.

Az együttélés bizonyítására ugyanakkor nem elegendő sem a “Certificato di stato di famiglia“, sem pedig a “Certificato di residenza“, hanem a törvény egy új igazolásról, a “Certificato di convivenza di fatto“-ról beszél, amelynek tartalma a törvény által meghatározásra került.

Az együttélés megszűntekor elég, ha az egyik élettárs bejelentést tesz az illetékes önkormányzat anyakönyvi hivatalában, hogy megszűnt az élettársi kapcsolat, ezért azt kéri törölni. Ez azonban nem zárja ki, hogy esetlegesen a közös lakcím fennmaradjon, ha továbbra is egy fedél alatt élnek (de már érzelmi kötődés nélkül). Fordítva azonban (közös bejelentett lakcím hiányában) nem lehetséges fenntartani a bejegyzett élettársi kapcsolatot.

Az élettársak a törvény előírása szerint vagyoni jogaikról szabadon rendelkeznek, ez azonban csak akkor kap jogvédelmet, ha ezen megállapodásaikat egy ún. élettársi szerződésbe (contratto di convivenza) foglalták. Ezt a törvény által szabályozott megállapodást vagy közokiratba kell szerkeszteni, vagy közjegyző/ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba (76/2016. tv. 1. cikk (50)-)51) bek.). Az ellenjegyző szakember az aláírt dokumentumot 10 napon belül köteles az illetékes önkormányzati hivatalnál benyújtani annak formális regisztrációja végett. Csakis ebben az esetben lehetséges ezt a szerződést harmadik személyekkel szemben is érvényesíteni.

Érdekes megoldása a törvénynek, hogy az azonos lakcím megszűnése esetén a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnik, ugyanakkor a regisztrált élettársi szerződés tovább élhet, miután annak megszűnésére csak a törvény 1. cikkének (59) bekezdésében felsorolt taxatív esetekben kerülhet sor.

Az élettársi szerződések tartalmáról, formai szabályairól következő cikkünkben olvashatnak.

Ha további kérdése van, látogassa meg a www.drkmolnar.hu weboldalunkat vagy küldjön megkeresést az info@drkmolnar.hu e-mail címre.