Külföldi a párod vagy külföldön készülsz családalapításra? Akkor neked szól a cikk…
Míg gyermekkorunkban ritkaságnak számított, ma már egyáltalán nem meglepő, ha egy házaspár különböző országok állampolgára és gyermekeikkel netán egy harmadik országban élnek. A ’90-es évektől kezdve egyre többen költöztek külföldre Magyarországról is, vagy munkavállalás céljából vagy mert külföldi állam polgárát választottak maguknak társul. Mára már egy generációnyi gyermek nőtt fel úgy, hogy két vagy több nyelvet beszélnek anyanyelvi szinten, identitásuk több ország hagyományában gyökerezik, akik a nagyszülőket csak az ünnepek alkalmával látják, amikor hazautaznak valamelyik szülő hazájába, korábbi lakhelyére.Éppen ezért rendkívül meglepő, hogy az emberek nagy többsége – és itt a 80-90%-ot kell érteni – egyáltalán nincs tisztában a jogaival és azokkal a törvényekkel, jogszabályokkal, egyezményekkel, s egyéb jogforrással, amelyek meghatározzák a mindennapjaikat.
A legtöbbször az emberek akkor szembesülnek először a sajátos joghelyzetükből adódó különbségekkel, amikor felmerül egy probléma vagy egy új élethelyzet.
Az első meglepetés már akkor éri az idegenben élő szülőt, amikor gyermeke születésével tudatosítják benne a különbséget a ’ius soli’ és a ’ius sanguinis’ jogelv között, vagyis amikor tájékoztatják, hogy gyermeke annak az országnak az állampolgárává vált-e ahol született vagy sem. Míg például Franciaországban igen, addig Németországban és Olaszországban nem, mert ez utóbbiakban a vérségi elv az elfogadott, vagyis, hogy a gyermek a szülei állampolgárságát fogja csak megkapni, a területiség elve (hol született) nem él. Így tehát az utóbbi évtizedekben igen sok gyermek él külföldre kivándorolt magyar házaspárok gyermekeként magyar állampolgárként Európa több országában, akire így nem mindenben vonatkoznak azok a szabályok, amelyek a többi állampolgárral szemben kötelező erővel bírnak.
Való igaz, hogy a mai jogszabályok, uniós rendeletek és nemzetközi egyezmények elsősorban a szokásos tartózkodási helyet (habitual residence) tartják irányadónak úgy a joghatósági kérdések, mint egyéb kérdéskörök megválaszolásánál (bontóperekben a személyi státuszra vonatkozó joghatóság meghatározására, valamint az uniós öröklési jog is erre alapozza a saját eljárási szabályait), azonban korántsem mindegy, hogy adott országban megillet-e minket a kizárólag azon állam állampolgárai számára fenntartott jogosultságok. Jó példa volt erre a pandémia alatt hozott rendeletek szóhasználatában még mindig megőrzött „adott állam állampolgárai”.
Még nagyobb azonban a tájékozatlanság olyan jogterületeken, mint például a családi vagyonjog és az öröklési jog. Gyakran a magyar házastársak csak a válásuk során realizálják, hogy a számukra egyetlen ismert – vagy legalábbis könnyebben elérhető és megérthető magyar – joganyag nem biztos, hogy alkalmazható lesz az esetükre, mert vagy a kollíziós szabályok vagy az egyes államok nemzetközi jogi szabályai szerint meghatározott joghatósági szabályok, netán az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok kizárják azt.
Gyakran kell feltennem azt a kérdést az ügyfeleknek, hogy hallottak-e már a Tanács 2201/2003/EK rendeletéről (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről vagy az 1980. évi Hágai Egyezményről, s a legtöbbször az erre kapott válasz negatív.
Még súlyosabbak a következményei annak a tájékozatlanságnak, amikor a külföldre házasodott magyar hölgy csak a válása során jön rá, hogy még a házasságkötéskor aláírt egy olyan nyilatkozatot, amelyben a vagyonelkülönítés szabályait választják, mint a házasfelek által választott vagyonjogi rendszer. Ennek a válás során óriási jelentőssége van, hiszen a házassági életközösség alatt megszerzett vagyonból így meglehetősen nehéz lesz elismertetni, ha a férj mindent a saját nevére íratott.
Tagadhatatlan azonban, hogy a legnagyobb problémát mind a mai napig a gyermekek elhelyezése és a gyermektartásdíj jelenti. A legtöbb nő nincs tisztában azzal, hogy a házassága felbomlása esetén a kiskorú gyermekeket csak közös megegyezés esetén viheti haza Magyarországra, ellenkező esetben a külföldi bíróságtól kell határozatot kérnie a hazaköltözése és gyermeke hazavitele érdekében. A jogellenes gyermekelvitelt a jogszabályok rendkívül szigorúan büntetik, s a gyermeket szinte minden esetben vissza kell vinni abba az országba, ahonnan elhozták. Bár sok szempontból vannak támadható pontjai, de mind a mai napig az 1980. évi Hágai Egyezményre alapozzák a gyermekek visszavitelét elrendelő eljárást az illetékes bíróságok és ugyanazt a szigort alkalmazzák a gyermek jogellenes (másik szülő hozzájárulás nélkül külföldre költöztetett) elvitele esetén. Ez igen komoly problémákat szülhet, hiszen a legtöbb esetben a válófélben lévő anyukáknak nincs a külföldi államban önálló jövedelmük, nincs biztos állásuk, nincsenek családi kötelékeik, így megélhetésük az idegen országban a válás után meglehetősen bizonytalan.
Nagyon fontos lett volna, ha mindezekről a szülők még a kiköltözésük és a házasságkötésük előtt beszéltek volna, felkerestek volna családjogász szakembert, közösen és még békében és szeretetben döntöttek volna a vagyonjogi kérdésekben és a születendő vagy már megszületett gyermekek sorsát illetően.
Minden ország máshogy kezeli a házasság és annak felbontása esetére kialakított szabályokat, ezekkel érdemes tisztában lenni és ennek megfelelően berendezni az életünket:
– míg Magyarországon a bontóper során a szülők közös kérelme nélkül a bíró nem rendelheti el a közös szülői felügyeleti jogot a kiskorú gyermek vonatkozásában, addig Olaszországban (de ugyanígy Németországban) is jogelvi szinten elfogadott, hogy a gyermekek a szülők válását követően is közös (vagy osztott) szülői felügyelet alá tartoznak;
– a vagyonjogi kérdésekben ugyanakkor a magyar jog az, amely sokkal tágabb kereteket biztosít a felek szerződéses szabadságának, míg az olasz családjog mind a mai napig nagy mértékben elzárkózik a házassági vagyonjogi szerződésektől, sőt, még a külföldön megkötött szerződések vonatkozásában sem ismeri el azokat automatikusan.
Hogyan lehet akkor mégis hazavinni a gyermekünket, hogyan lehet mégis úgy elválni külföldön, hogy ne legyünk kisemmizve? A legfontosabb elv a tájékozódás és a megelőzés. Ha időben és még a „boldog békedidőkben” keresünk fel családjogász szakembert, hogy megértsük és lefektessük a legfontosabb szabályokat, akkor van rá lehetőség, hogy békésen és nem egymást átverve és jogaitól megfosztva bonyolítsuk le a bontópert.
Ezzel szemben, amikor egy 6 éves gyermek édesanyja azzal keres fel, hogy hogyan tudna hazaköltözni a kislányával Magyarországra, mert itt nincs lehetősége munkát találni és eltartania önmagát, azt pedig már most tudja, hogy a férje nem fogja neki fizetni sem a gyermektartást, sem az asszonytartást… igen nehéz őt azzal kecsegtetni, hogy ne aggódjon, jó esélyei vannak arra, hogy majd a bíróság neki ítéli a gyermeket, mert sajnos a jelenlegi tapasztalat alapján erre igen kevés precedens van, miután a szülői felügyeletről döntő polgári perekben a bíróság a gyermek elsődleges érdekét fogja figyelembe venni, amely sokszor nem egyezik az édesanya jogos érdekeivel és alkotmányos jogával a hazaköltözésre és a szabad letelepedésre. Hosszú, idegölő és anyagilag is rendkívül megterhelő harcok után sem garantálható biztos eredmény, hiszen időközben a gyermek körülményei megváltozhattak, lehet, hogy beszokott az új iskolába, lehet, hogy kialakított a másik szülővel egy olyan kapcsolatot, amelyet már nem akar megszakítani. Nagyon sok faktort kell figyelembe venni egy-egy ilyen pernél, amely hosszú évek munkáját húzhatja egy tollvonással keresztbe.
Nagyon fontos ezért, hogy ne házasodjunk és – főként – ne költözzünk ki külföldre meggondolatlanul, anélkül, hogy előzetesen felkerestünk volna egy családjogász szakembert tájékozódás céljából. Csakis a nemzetközi magánjogi szabályok ismeretében és az azok alapján megteremtett megfelelő garanciák alkalmazása mellett vállaljuk az idegenbe költözést.
Amennyiben tehát külföldre költözés előtt áll vagy már családjával él külföldön, válásra készül vagy csak szeretne tájékoztatást kapni jogairól és lehetőségeiről, látogasson meg minket Budapesten vagy Toszkánában.
italiano
română